Galilei és a Neptunusz

 

Közvetlenül a távcső feltalálása után, Galileo Galilei a Jupiter holdjainak felfedezését követően nagyon sok megfigyelést végzett annak érdekében, hogy a holdak keringési idejét pontosan meghatározza. Gyakorlati hasznosításra gondolt ugyanis, mégpedig a holdak pozícióját a hajózás megkönnyítésére a földi hosszúság meghatározására vélte felhasználhatónak. Megfigyelései két nagy füzetet töltenek meg, s ezek most is megvannak Firenzében.

A Neptunusz 1846. szept. 24-i felfedezése óta még nem járt végig egy teljes pályát a Nap körül, hiszen a keringési ideje 165 év. S. Drake-el közösen írt cikkében C. Kowal ismerteti, hogy kiszámolták, ha Galilei távcsövének látómezejét 17 percesnek tételezik fel, akkor 1612. dec. 28 és 1613. jan. 28-a között a látmezőben Galileinek látnia kellett a Neptunuszt. Ezen időszak alatt Galilei 13-szor észlelt, és közülük 2 alkalommal regisztrálta is a Neptunuszt, mint a háttér egyik “csillagát”, mégpedig 1612. dec. 28-án és 1613. jan. 28-án. A többi 11 alkalommal nem tett róla említést. A Jupiteren és holdjain kívül pontozott vonallal megjelölt egy csillagot, amely valójában a Neptunusz volt, és odaírta, hogy “fixa”, azaz “álló csillag”.

A holdak távolságát Jupiter-sugár egységben számmal odaírta a holdak mellé. Külön megadta a skálát, és latinul odaírta, hogy 24 félátmérőnyi az egység. A Jupiteren és holdjain kívül feltüntetett még két csillagot is “a” és “b”-vel jelölve őket. Az “a”-t összekötötte a Jupiterrel, és ráírta, hogy 29 a távolság az “a” és a Jupiter között. Felfogta, hogy elmozdult a két “csillag” egymáshoz képest. Ha felismeri, hogy egyikük bolygó, és megfigyeli, hogy melyik mozog, övé lehetett volna a Neptunusz felfedezésének a dicsősége.

A modern csillagkatalógusokból azonosítható Galilei “a” csillaga: ez a SAO119234 7,1 mg-s csillag. Galilei pozíciója tökéletes. A “b” “állócsillag” a Neptunusz. Az iránya ennek is tökéletes a most ismert pálya visszaszámolása alapján.

Hogyan sikerülhetett Galileinek közvetlenül a távcső feltalálása után ilyen pontos méréseket végrehajtania? Hálót használt, amit kívül helyezett rá a távcsőre az objektív közelében. Egyik szemével az optikán nézett át, másik szemével a hálót nézte, és a két kép az agyában állt össze egyetlen képpé. Ha milliméteres távolságban voltak a szálak, akkor távolítva vagy közelítve a hálót éppen a Jupiter sugarát mérhette a szálak távolsága. Ilyen zseniálisan oldotta meg a pontos mérés problémáját! A teljes cikket itt olvashatod:  (csillagaszat.hu)

 Galilei életéről, munkásságáról írók, költők is megemlékeztek, közöttük Juhász Gyula Galilei című versében:  (Forrás: arcanum.hu)

 A börtön éjszakája várt reá
S a vakság éjszakája és e két éj
Fekete mélyén semmi fény, öröm már.
És mégis, ott is, lelkének szeme
A végtelenség pályáit kereste
És mégis, akkor is fönn járt a Holdban,
Melynek magányos ormait először
Ő pillantotta meg a földiek közt
És a Jupiter holdjait kutatta
És a Saturnus gyűrüjét vigyázta
S míg poroszlói a sötét sikátor
Egyhangú köveit rótták unottan,
Ő a szabad és boldog végtelennek
Örök ösvényein járt, egyedül
A magasságok mélységes mezőin.
Kopogtatott a titkok kapuin,
A hétpecsétes zárakat letörte
S érezte, hogy a rabság és a vakság
Szűkös, bús börtönébe lakatolva
Száguld a csillagok között az ember
Isten felé, a megváltó jövőbe,
Mégis mozog a föld! ujjongta ekkor.