A sakkozás történetének 11. világbajnoka Bobby
Fischer (1972-1975), 1943-ban ezen a napon született. Nemcsak félelmetes
eredményeivel, hanem extravagáns viselkedésével és – sakk-karrierjének feladása
után egyre szélsőségesebb állásfoglalásaival is kitűnt pályatársai közül.
Átlagosnak semmiképp sem nevezhető szülők
gyermeke volt. Apja, Neményi Félix Pál a 20. század egyik jelentős – bár nem
annyira ismert – tudósa volt, anyja pedig igen művelt nő, aki hat nyelven
beszélt folyékonyan. Ugyanakkor apja különc viselkedése és anyja mentális
kiegyensúlyozatlansága is nyomot hagyott a kisfiúban, aki ideje nagy részében
egyedül volt.
Kármán Tódor írta Neményiről, hogy kigombolt
ingben, nyakkendő nélkül jelent meg tudományos konferenciákon, és meg volt
lepve, amikor Kármán azt tanácsolta neki, hogy öltözzön úgy, mint a többiek.
Közölte: ő azt hitte, hogy Amerika a szabadság országa, ahol nem a külseje,
hanem a belső értékei alapján ítélik meg az embereket.
Amikor Fischer még gyerek volt, édesanyja,
újsághirdetést adott fel New Yorkban, hogy megfelelő sakkpartnert szerezzen
fiának. Ő maga nem vonzódott a sakkhoz, ahogy a másik gyereke, Joan sem, aki a
sarki boltban egy dollárért vásárolt egy készletet, mert olyan játéknak hitte,
mint a többit. Az édesanyának azt ajánlották, lesz egy szimultán, oda vigye el
a fiát. Egy skót mester, Max Pavey játszott ott a kihívóival, és a nyolcéves
Fischer ugyan jól tartotta magát, és egyre többen nézték, mire jut, 15 perc
után megadásra kényszerült, miután elfogták a királynőjét. A partit látva a
Brooklyn Sakk Klub elnöke, Carmine Nigro felajánlotta, hogy tagsági díj nélkül
térhet be hozzájuk.
Fischer 16 évesen megnyerte a juniorok
bajnokságát, egy év múlva már a felnőttek között is a legjobb lett. Tizenhét
évesen a sakkolimpián játszott, a világbajnok Mihail Tal mögött a második
legjobb eredményt érte el, majd egy argentínai versenyen is a legjobb lett.
Eközben nem fejezte be iskolai tanulmányait, noha rendkívül magas volt az IQ-ja
(180 feletti)
1975-ben egy 179 pontból álló listát
nyújtott be a nemzetközi szövetségnek, ebből a legfontosabb, ha döntetlen lesz,
akkor ő maradhat a világbajnok. Nem fogadták el, Anatolij Karpov játék nélkül
lett a világ legjobbja. Fischer ezek után nemcsak visszavonult, hanem el is
bújt a világ elől Kaliforniában. Egy holland nagymester utalt át neki havonta
400 dollárt, abból élt, egy 10 négyzetméteres szobában egy Hollywood közeli
szeretetotthonban.
Ebből a lepukkant állapotából mozdította
ki egy 17 éves budapesti gimnazista, Rajcsányi Zita, aki levelet írt neki, amit
úgy kezdett, hogy szeretné eladni neki a világ legjobb porszívóját. Felkeltette
a kérdéssel Fischer érdeklődését. Rajcsányi megkérdezte tőle, miért hagyta abba
a sakkot? Fischer nem sokkal később felhívta őt, majd meghívta Los Angelesbe.
Életéről részletesebben olvashatsz a
Rubicon és a Telex cikkében.
„A
sakk majdnem teljes egészében taktikáról szól , különösen a játék alsóbb
szintjén. És igaz, hogy amatőröknél majdnem minden játékot taktikai hiba fog
eldönteni. Az ilyen hiba valószínűsége csak a taktikai képességünkön alapul;
hogy valóban megmutassuk a taktikai bátorságunkat, először el kell érnünk a jó
pozíciókat, ahol a taktika valószínűleg előnyben részesít minket -, és
megpróbálja megtalálni a megfelelő utakat nehéz ellenfeleink számára.”