Meghívó

"Hiszem, hogy amikor valaki könyvet olvas, a fejében megszületik a saját filmje, arcot teremt a szereplőknek, megrendezi a jeleneteket, hallja a hangokat, érzi a szagokat. És pontosan emiatt van az, hogy ha valaki megnézi a filmes változatát egy könyvnek, ami tetszett neki, mindig csalódottan jön ki a moziból, és mindig azt mondja: a könyv sokkal jobb volt".

Paulo Coelho


2021. március 10., szerda

Teleki Sámuel

 

Teleki Sámuel, a leghíresebb magyar Afrika-kutató 1916-ban ezen a napon hunyt el. Nevét nemcsak a magyar tudományos világ őrzi, de néhány általa először leírt növény, sőt egy vulkán is.

A kutató tekintélyes és gazdag erdélyi nemesi családban született. Dédapja Erdély kancellárja, ötvenezer könyvet számláló gyűjteményével alapította  meg a marosvásárhelyi Teleki Tékát. A család számos kutatót is adott az országnak, akik közül csak az egyik Teleki Sámuel. A felfedező tanulmányait magánúton végezte, középiskolai végzettségét a debreceni református kollégiumban kapta meg, innen ment tovább Göttingenbe és Berlinbe. Állam és gazdaság-tudományi szakra iratkozott be, de ásványtant, geológiát, földrajzot és csillagászatot is tanult. Vizsgái után katonai pályára lépett, de családja hírneve és befolyása bejuttatta őt a magyar parlamentbe is, ahol 1881-től egészen haláláig képviselőként foglalt helyet.

Teleki expedíciójának egyik oka az Osztrák-Magyar Monarchia gyarmatosítási kísérlete lehetett. Egy másik szerint Teleki és Rudolf főherceg feleségének bizalmas kapcsolata szolgáltatott okot az utazáshoz. De lehetséges, hogy a bécsi udvar akarta eltávolítani Rudolf mellől Telekit, nehogy a főherceg túlságosan is megkedveljen egy „magyart.”

Kísérőjével 1886. november 29-én érkeztek meg Zanzibár szigetére, ahol azonnal megkezdték a 3000 kilométeres út szervezését. 1887. február 4-én indultak útnak, tizenhét tonnányi felszereléssel és közel négyszáz emberrel. A rakomány jelentős részét azok az ajándékok tették ki, amelyekkel a helyi törzsek vezetőitől kívántak békét és szabad átvonulást vásárolni.

Teleki vulkán

1887 októberében értek el a Kenya-hegyhez, amelyet Teleki megmászott, és 4680 méteren elérte a hóhatárt. A Baringo-tótól az ismeretlen területek felé, északnak fordultak és a turkána nép földjén találták meg a Nagira Mwaiten tavat, amelyet Teleki a főherceg tiszteletére Rudolf-tónak (ma Turkana-tó) nevezett el. Az innen csupán öt kilométerre található vulkán ma Teleki nevét őrzi. 

National Geographic cikkében bővebben olvashatsz a magyar Afrika kutatóról.

 Teleki Sámuel kérésére, útitársa Höhnel Lajos lejegyzetelte az utazás alatt történteket, amely könyv alakban először német nyelven került kiadásra, majd 1891-ben magyar nyelven is füzetes formában.

„A sötét kontinens, azon földrész, amely átkutatásának legtovább állott ellen, végre feltárta titkait, amelyeket oly gondosan meg tudott őrizni. Századunk dicsősége, hogy ezen szfinx le van győzve, hogy ő küldötte ki azon vándorokat, akiknek végre sikerült rejtélyeit megoldaniuk.” 

A MEK-en keresztül, ha kedved van, máris olvashatod:

Teleki Sámuel gróf felfedező útja