Karácsonyi ének

 

Karácsony előtt egy kiváló író klasszikus, ünnepi regényét ajánlom. Egy történetet az újrakezdésről, a megbocsátásról, emberi sorsokról és persze a szeretetről.

Charles Dickens karácsonyi ének című regénye 1843-as első megjelenése óta sikeres, rengetegen olvassák. Talán a régi karácsonyok hangulatát idéző, 19. században játszódó története, vagy szép és olvasható nyelvezete miatt. Esetleg misztikus volta, vagy a sok érzelem miatt. A regény elején az Olvasó megismeri a gonoszságot, amelyet Ebenezer Scrooge testesít meg. Számára a karácsony is csak olyan nap, mint a többi, dühvel és megvetéssel nézi az emberek ünnepi készülődését. Kidobja a karácsonyi énekeket kántáló koldus kisfiút és a szegényeknek gyűjtő úriembert egyaránt, kiszipolyozott írnokát is felmondással fenyegeti.

Este, hazatérve magányos házába jelenést lát: meglátogatja Marley, rég halott üzlettársa, s bejelenti

három további szellem érkezését. Az első a régi karácsonyok szelleme, aki végigvezeti Scrooge urat saját hajdani életén, s elfelejtett, fájó emlékeket elevenít föl benne. A második az új karácsony szelleme, aki felnyitja Scrooge szemét a körülötte élők sorsára, nyomorúságára és vidámságára, szenvedéseikre és emberségükre. Végül a harmadik, a jövő szelleme megmutatja neki saját, ijesztő, magányos halálát. Scrooge urat a jelenések új emberré teszik: más szemmel kezdi látni a világot. Ahogy a szellem megmutatja neki a múlt árnyait, úgy enged fel kicsit a lelke. Mogorva lelkébe belopózik a sajnálat, az aggódás és végül a szeretet érzése. S vajon mikor lehet leginkább megbocsátani, ha nem karácsony idején?

 Remélem kedvet csináltam és máris várod, hogy kattinthass a történet elolvasásához:

 Charles Dickens: Karácsonyi ének

Ha a megfilmesített változatot választanád, azt is megteheted:

Beethoven

 

„Az ember hivatása, hogy megismerje az igazságot, szeresse a szépet, kívánja a jót, és cselekedje a legjobbat.”

250 évvel ezelőtt ezen a napon született Ludwig van Beethoven, aki Joseph Haydn és Wolfgang Amadeus Mozart mellett a bécsi klasszika harmadik nagy alakja.

Ha zenéjét hallgatjuk, R. Roldan francia író szerint: "Ez egy szavak nélküli monológ, egy igazi, csodálatos vallomás, amelynek hasonlói megtalálhatók a zenében ... egyetlen szó sincs, de ez a mindenki számára érthető zene" ...

Beethoven egyik legnagyszerűbb kompozíciója a CISZ-MOL, vagy „HOLDFÉNY”SZONÁTA. A zene az első tétel alkonyati hangulatot idéző kezdetétől a kirobbanó zárótétel végéig telve van szenvedéllyel és teljesen romantikus.

Rendhagyó mű, a szonáta műfaján belül. Az elejére Beethoven a „Sonata quasi una Fantasia” (mint egy fantázia) alcímet írta, és ennek megfelelő a formálása: a tételek szoros összekapcsolása, valamint az első tételnek a szonátaformától eltérő szerkesztése.

Giulietta Guicciardi grófnő, akinek a „Holdfény”-szonáta ajánlása szól, egy ideig úgy szerepelt a Beethoven-irodalomban, mint a híres „halhatatlan kedves” megtestesítője. A valóságban a fiatal grófnőnek – aki egy ideig Beethoven tanítványa volt – éppoly kevés köze volt e sokat emlegetett eszményképhez, mint magának a cisz-moll szonáta alkotójának a mű híres melléknevéhez. Az 1801-ben keletkezett szonáta első tételét Ludwig Rellstab, a költő a holdfényes Vierwaldstätti tóhoz hasonlította, innen származik a kompozíció nagy keletnek örvendő mellékneve. Kevésbé ismeretes a szonáta első tételének az a másik interpretációja, amely állítólag magától a zeneköltőtől származott (egy elveszett levelében utalva erre): eszerint J. G. Seume Die Beterin (Az imádkozó leány) című költeménye ihlette a második „fantáziaszonáta” Adagióját. A darab zenetörténeti esemény. A 19. század kapujában ebben születik meg a dal szöveg nélkül, ami oly divatos lesz a romantika műhelyeiben. A .zeneora.hu  és a  parlando.hu  oldalon elemzést is olvashatsz a darabról.

            Most utazzunk el Alsókorompára, ahol a helyi Brunswick-kastélyban többször is vendégeskedett Ludwig van Beethoven és eredjünk a legendák nyomába! 

Az egyik legenda szerint, vendéglátója unokahúgához írta a Holdfény szonátát. E kastélyban töltötte ugyanis a nyarakat Julietta Guicciardi, Brunswick József húgának, a lánya is, és 1800 vagy 1801 nyarán itt találkozott Beethovennel. A kerti zenepavilonban vagy a kastélyhoz tartozó színházban rendszeresen tartottak esti hangversenyeket Brunswickék, és azon a nyáron feltehetően sokszor muzsikált nekik Ludwig van Beethoven. A gyönyörű dallamok az akkor tizenhét éves Julietta szívét hamar meglágyították, de a család a társadalmi különbségek miatt ellenezte a románcot. Hogy távol tartsák a bohém zeneszerzőt, a kertész házában szállásolták el, és még a kastélyra néző ablakokat is befalaztatták.  A beteljesületlen szerelemből született a Holdfény szonáta, amelyet 1802-ben Beethoven nyíltan Julietta Giucciardinak ajánlott, de realitásérzékére vall, hogy egyik barátjának írt levelében maga is bevallotta: „Egy kedves, varázslatos lány szeret engem, és én is szeretem őt… Sajnos nem az én osztályomból való, és egyébként sem nősülhetnék még…”

A legenda másik verziója szerint Brunswick József másik unokahúga, Brunswick Antal korán megözvegyült lánya, Deym Jozefin lobbant szerelemre Beethoven iránt. A fiatalasszony férje miatti gyászában vigasztalódni érkezett Alsókorompára, ami túl jól sikerült, a fiatalasszony és a zeneszerző a park fűzfáinak odvába rejtették egymáshoz írt levélkéiket. A románc kiderült, és a család gyorsan férjhez adta az engedetlen Jozefint. Brunswickék annyira szégyellték a rangon aluli kapcsolatot, hogy minden írásos nyomát eltüntették, Beethoven még a Jozefinhez írt és egyetlen operáját, a Leonora-Fideliot is csak az asszony öccseinek, Ferencnek és Józsefnek ajánlhatta. A Jozefinhez írt levelek azonban egy svájci gyűjtőhöz, tőle pedig a bonni múzeumba kerültek, és 1957-ben nyilvánosságra hozták a kutatók. A tizenhárom levél mindegyike mély vonzalomról tanúskodik, de még ezek sem bizonyítják, hogy valóban Deym volt a halhatatlan kedves. Azon a levélen, amelyben Beethoven ezt a megszólítást használta, sem a keltezés helye és ideje, sem címzett nem szerepel, és így a halhatatlan zeneszerző nagy szerelmének kiléte továbbra is a zenetörténet egyik legnagyobb rejtélye marad. (ujszo.com) 

Zárszóként mi is következhetne, mint a szonáta meghallgatása:

Bolyai János

 

„Semmit se szeressek félig csinálni, vagyis a tökély előtt megelégedni. Az ember akkor ember, ha az összes választási lehetőség közül a legnehezebbet választja.”

 Minden idők egyik legeredetibb gondolkodású matematikusa, a magyar tudomány legnagyobb alakja, sokak szerint a geometria Kopernikusza, Bolyai Farkas fia, Bolyai János 218 évvel ezelőtt született Kolozsváron. Tanulmányait kezdetben kizárólag apja irányította. Rendkívüli képességei már gyermekkorában megmutatkoztak. 12 éves korában lett a marosvásárhelyi kollégium tanulója, 15 éves korában befejezte kollégiumi tanulmányait. 1818-ban apja birtokos barátainak támogatásával beiratkozott a bécsi hadmérnöki karra, ahol feltűnt matematikai és zenei tehetségével. Itt már rendszeresen foglalkozott matematikai kutatásokkal.

Az 1831-ben megjelent huszonhat oldalas, röviden Appendix címmel emlegetett művében 

(mely atyja, Bolyai Farkas kétkötetes monumentális összefoglaló munkája, a Tentamen első kötete függelékeként jelent meg) korszakalkotó eredményt ért el, létrehozta az ún. nemeuklideszi geometriát. Bolyai megtörte az euklideszi geometria egyeduralmát, felszabadította az utat az emberi gondolkodás előtt a tér másként való felfogása számára. Egyben utat nyitott a huszadik század fizikai elméletei előtt, melyek világképünket gyökeresen megváltoztatták. Bolyai a matematikatörténet egészét jelentős mértékben alakította az axiomatikus gondolkodás terén elért eredményei révén. A modern matematika tizenkilencedik és huszadik században bekövetkezett fejlődése nagymértékben köszönhető Bolyai János munkásságának.

Bolyai Jánosig a geometria a körülöttünk lévő valóságot írta le,

attól elválaszthatatlan volt. Pont, egyenes, sík az volt, amit a szemléletünk nagy erővel ránk kényszerít. Bolyai a geometriát az absztrakt elméletek világába helyezte át. Megmutatta, hogy logikailag egynél több geometria is lehetséges. Ahogy 1823. november 3-án Temesvárról apjának írta: ,,a semmiből egy ujj, más világot teremtettem''. Egy elgondolt világot, természetesen.

Bolyai levelének emlékére Temesváron emlékművet is avattak, 1993. november 3-án.

Az MTA a két Bolyai tiszteletére 1903-ban ötévenként kiadandó Bolyai-díjat alapított a bárhol és bármely nyelven megjelent legkiválóbb matematikai mű jutalmazására. 

Életéről és munkásságáról   A múlt magyar tudósai és  Prékopa András: Bolyai János forradalma című cikkekben olvashatsz bővebben.

 Életéről szépirodalmi művek is születtek.

Németh László  drámáját a Digitális Irodalmi Akadémia oldaláról máris olvashatod: A két Bolyai

Babits Mihály verse Bolyai címmel 1911-ben, a Nyugat szeptemberi számában jelent meg: 

Temesvár: Bolyai emlékmű

"Semmiből egy uj, más világot teremtettem.“        

Bolyai János levele atyjához.

Isten elménket bezárta a térbe

Szegény elménk e térben rab maradt:

a kapzsi villamölyv, a gondolat,

gyémántkorlátját még csak el sem érte.

Én, boldogolván azt a madarat

ki kalitjából legalább kilátott,

a semmiből alkottam uj világot,

mint pókhálóból sző kötélt a rab.

Uj törvényekkel, túl a szűk egen,

uj végtelent nyitottam én eszemnek;

király gyanánt, túl minden képzeten

kirabolván kincsét a képtelennek

nevetlek, mint Istennel osztozó,

vén Euklides, rab törvényhozó.

 

Nostradamus

 

... a képzett emberek a jóslatokat a homályosság ellenére is megfogják érteni.”

Az emberi gondolkodás történetében mindig is kiemelt szerepet játszottak azok a teóriák és próféciák, amelyek a civilizáció jövőjével kapcsolatos kérdésekre keresték a választ.

Michel de Nostredame, vagy reneszánsz, latinosított nevén Nostradamus – Ráth-Végh István szavaival élve – az újkori történelem egyik legrejtélyesebb embere. Az 1503. december 24-én a franciaországi Saint Rémy-ben született Nostradamus a családi tradíciókat folytatva, 1529-től orvosként praktizált. A korabeli feljegyzések szerint Nostradamus rendkívül nagy tudású, jól képzett orvos volt. Elsősorban az 1529-es, illetve az 1544-ben kitört pestisjárvány során tanúsított önfeláldozó gyógyító tevékenysége alapozta meg hírnevét.

Általában éjszaka, és a kandalló tüzébe nézve keletkeztek a látomásai. Feljegyzései szerint alkalmanként – mindig éjszaka – „megszűnt körülötte a világ”, és a kandalló tüzébe nézve fura víziók jelentek meg lelki szemei előtt, különleges eseményekről és emberekről.

A látomásait – amelyeket a jövő üzeneteinek vélt – mindig gondosan leírta, és megpróbálta kikövetkeztetni, hogy mit jelenthetnek, illetve mikor és hol fognak megtörténni a jövő furcsa képek formájában megjelenő eseményei.

Nostradamus saloni látomásait „A próféciák” címen először 1555-ben adták ki nyomtatásban, mely után sokan ellenséges szemmel nézték az eretnekségnek bélyegzett jövendőmondó tevékenységét.

Munkásságáról bővebben: Elter Tamás: Lángnyelvek között látta a jövőt Nostradamus című cikkében olvashatsz.

 NOSTRADAMUS: PRÓFÉCIÁK (részlet)

Mindazok, akik olvassák e verseket,

 hozzájuk ne értelem nélkül közelítsenek.

A bolondok s barbárok is értők lehetnek,

de tudni csak az fog, kit szeretnek a szentek.

 

Neked, ki a jövőt megismerni vágyod,

egyet, csak egyet tanácsolhatok:

ne akarj mindent tudni, mert az fájhat,

a bölcsesség sokszor vérengző állat.

 

De ha mégis ezt, ezt akarod,

tárd ki a könyvet, s megkapod.

Olvass, de ne csak a szemeddel –

értő ésszel, kitárt szíveddel.

 

Ha kristály vagy, tiszta szeplőtlen,

megtudhatod talán, mi lesz a jövőben.

A Próféciák tíz Centuriájának összesen ezer négysorosa közül több is beteljesült, míg mások nem. Jelentős részük viszont annyira homályos (esetleg éppen Nostradamus szándéka szerint), hogy lehetetlenség belőlük bármit is kikövetkeztetni. A bevált jóslatok közé sorolható a Népszövetség felbomlásáról szóló (I./47.), az iráni sah elűzését (I./70.), valamint a Hirosima és Nagaszaki elleni atomtámadást megjövendölő (II./6.) négysoros. “Nem jött be” viszont az a jóslat, amely szerint Napóleon “a XIX. század elején megszállja Angliát, és hosszú ideig uralkodik majd a szigetországban”.

  “Nostradamus talán az egyik legrejtélyesebb ember, aki valaha élt: előre kell bocsátanom, hogy Nostradamus nem volt csillagjós. Ámbár tudományosan képzett csillagász volt, a számításokat úgyszólván csak keretként használta fel, és kitöltötte hozzájuk kapcsolódó látomásaival.” 

(Ráth-Végh István: A varázsvessző, Rejtélyek és talányok) Forrás:cultura.hu

Luca napja

 

Vasárnap, december 13-án Luca napját ünnepeljük. Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumban a következőképpen ír róla: Az Egyház nem véletlenül helyezte szűz vértanújának, Luciának ünnepét éppen erre a napra, hiszen a név a lux 'fényesség' származéka. December tizenharmadik napja a Gergely-naptár életbelépte (1582) előtt az esztendő legrövidebb, egyúttal a téli napfordulat kezdő napja volt. Ez az archaikus néphagyományban, amely a természeti jelenségeket és változásokat pontosan számon tartja és szimbolikus-mágikus összefüggésekben is szemléli, igen jelentős időpont. Luca napja méhében hordozza az új esztendő reménységeit, de gondjait, próbatételeit is. Tele van főleg asszonyi kezdeményezésekkel és változatos tilalmakkal, amelyeknek hatása, következménye a primitív népi felfogás szerint azután az egész új esztendőben érvényesül.

A Luca (Lucia) név a ‚fény’ (lux) szóból ered. A fény ugyanis szép, ha rátekintünk, mert mint

Ambrus mondja, a fénynek az a természete, hogy a tekintet számára mindent széppé tesz. Terjedése szennyeződés nélküli, mivel akkor sem szennyeződik be, ha valami tisztátalan dologban terjed tova; egyenesen halad, elhajlás nélkül; igen hosszú utat jár be, bajos késlekedés nélkül. Mindebben megmutatkozik, hogy Szent Luca szűzben megvolt a szüzesség ékessége minden romlottság nélkül; a szeretet szétterjedése, bármiféle tisztátalan szeretet nélkül; az Isten iránti feszült figyelem egyenes iránya bármi elhajlás nélkül; az isteni működés igen hosszú vonala a nemtörődömség késlekedése nélkül. Vagy Luca annyi, mint ‚a fény útja’ (lucis via).  (Jacobus de Voragine: Legenda Aurea –részlet) jelesnapok.oszk.hu

Az előrelátó ember december 13-án, Luca napján, gondolni kezd a következő évre. Közben készíti a széket, minden napra kis munka, ha december 26-án, a keresztúton, éjfélkor ráállva meg akarja pillantani a reá vonatkozó boszorkányt. (Akinek van boszorkánya azért, hátha jut még egy, szebb, jobb, akinek nincs, nem jutott, ő reménykedjen, ezen az éjszakán felismeri, meglátja seprőn elsuhanni a szürke téli felhők alatt.) 

A téli napforduló a boszorkányok főnökasszonyának, Lucának a napja. Luca királynő megköveteli, hogy a többi hatalmassággal együtt őt is ünnepeljük. És éppen mint a civil nagyurak, ő is számonkéri. Ezért nem árt, ha tudjuk, mennyi mindent kérhet számon.

Luca napon tilos nagyobb munkát elkezdeni, viszont engedélyezett, sőt, kívánatos a szokottnál jobb kedvű, lendületesebb szerelem. Luca ezt jó szemmel nézi. Aki Lucát szerelemmel köszönti, s a tizenhárom napot végigcsinálja, a szerelem, a szeretett társ végigkíséri, el nem hagyja semmi pénzért a következő Luca napig.  (Onagy Zoltán: Luca széke)

Jorge Semprun

 

“A boldogságot és a boldogtalanságot viseld egyaránt nyugodtan – minden elmúlik, s elmúlsz te is.” (Jorge Semprún: A nagy utazás)

Jorge Semprún y Maura 1923. december 10-én született Spanyolországban, Madridban. Párizsban végezte egyetemi tanulmányait, a Sorbonne-on filozófiát hallgatott. 1943-44-ben bekapcsolódott a francia ellenállási mozgalomba, de elfogták, és a buchenwaldi lágerbe szállították. Ezekből az élményekből született világhírű regénye, A nagy utazás.

A bonyolult szerkezetű mű kerete a négynapos, iszonyattal teli vonatút a compiégne-i táborból Buchenwaldig. A cím másik jelentése az a szellemi utazás, amit önnön emlékeiben kell az írónak megtennie, hogy 16 év távlatából felmérje az antifasiszta harc lényeges jelenségeit. Az elbeszélő Gérard, aki sok vonatkozásban az íróra emlékeztet, egyes szám első személyben beszéli el az utazást. Az utazás jelen időben elbeszélt jelenetei közé ékelődik mindaz, ami előtte és utána történt.  

A regény nem csupán a láger szörnyű emlékeit idézi: általa az élet, az emberi sors egészéről is vall az író. (ekultura.hu)   A regény négy napon és öt éjszakán át tartó megrázó utazás a koncentrációs tábor felé, egy tömött tehervagonban, 119 másik politikai fogollyal együtt, csak úgy állva és étlen-szomjan, ahogy állatokkal se bánnak. Az író, szabad folyást enged az utazás előtti és utáni emlékeinek, egyik témát fonja a másikba, vissza-visszatérve egy korábbihoz, míg végül egyre zaklatottabb hangvételben, de beszélni képes róla. Illatok, hangok, dallamok, tájak keltik ezeket a gondolatfoszlányokat, melyek áradatából nem lehet kikecmeregni. Sodorja magával az embert a történelem, az emberi sorsok, halálesetek, nők, gyerekek, áldozatok, elkövetők, borok, kocsmák sora, hogy szinte már beleszédülünk. Remek írás egy olyan témáról, amiről azt hiszi az ember, hogy már mindent tud.

     Jorge Semprún közös könyvet is írt és Dominique de Villepinnel az európai emberről. Az európai ember utazó, aki soha nem érezheti magát idegennek egyetlen európai országban sem: „adjanak nekem egy várost folyóval, néhány könyvtárral, múzeumokkal, kávéházakkal, természetesen, terekkel, ahol a napon olvasni lehet, és otthon leszek, heimlich. Vagyis, Európában” – határozza meg Semprún az európaiság lényegét. Franciaország élen járt ebben, amikor menedéket, otthont nyújtott Picassónak, Mirónak, a spanyol republikánusoknak, a nácizmus üldözöttjeinek. Európa határai elsősorban kulturálisak, amely összefüggésben a földrajzi határok másodlagosnak számítanak. E kultúra alapja a ráció, valamint a világ „európaizálásnak” vágya, nem földrajzi, de spirituális értelemben: gondolatok, intézmények terjesztését jelenti. E könyvben nemcsak hatalmas mennyiségű történeti, irodalmi, politikai és filozófiai tudás rejlik, amely lehetőséget ad, hogy mélyebben, a gazdasági és intézményi kérdéseken túl is megismerjük az európai eszme, az európaiság lényegét, hanem két elkötelezett, érzékeny és művelt európai ember párbeszédén keresztül mutat rá, hogy Európa nem bal- vagy jobboldali projekt. Hanem mindannyiunké. (epa.oszk.hu)

“Az embernek gyakrabban kellene időt szakítania, vagy lehetőséget teremtenie, hogy az erdőt hallgassa. Hosszú korszakai voltak életemnek, amikor nem hallgathattam az erdőt. Megállok és hallgatom. Ez a tompa, bénító öröm abból a bizonyosságból fakad, hogy ittlétem tökéletesen esetleges, hogy alapvetően felesleges vagyok. Nem vagyok szükséges a zsongó erdő létéhez, ebben rejlik tompa örömöm forrása.” (Jorge Semprún: A nagy utazás)   Forrás: cultura.hu

John Milton

 

„Ne félj! Hol bölcsesség s erő együtt van, ott semmi sem reménytelen nehéz!”

 Milton, az egyetemes reformáció egyik legnagyobb költője, Shakespeare után a legjelentősebb angol költő, az angol polgári forradalom harcosa 412 évvel ezelőtt ezen a napon született Londonban. Tudatosan készült költői hivatására: hallatlan műveltséget szerzett, korának legműveltebb emberei közé tartozott, s egyaránt kitűnően ismerte a kortársi irodalmat, az ókori klasszikusokat és a Bibliát. Nem véletlen, hogy mindkét főműve a hagyományokhoz kapcsolódik, bibliai témát dolgoz föl klasszikus formákban.

"A külföldi levelezések titkára" - az angol polgári forradalom idején, Cromwell irányítása alatt a köztársasági kormányban ez volt a hivatalos címe annak, akit manapság külügyminiszternek mondunk. Milton 17 évig ezt a méltóságot töltötte be. "Az elveszett paradicsom" egyike az eposztörténet legfeledhetetlenebb alkotásainak. De lírai verseivel is múlhatatlan klasszikusa az angol irodalomnak, noha lírai verseinek jó részét nem is angolul, hanem latinul, olaszul, görögül írta. Szeme 43-44 éves korában rohamosan romlani kezdett, és rövid idő alatt teljesen megvakult. Akkor még főhivatalnok volt. Nagy lelkierővel viselte a tragédiát, politikai feladatát mindvégig ellátta. A forradalmi kor bukásával megszűnt az ő méltósága is. Vakon és nyomorogva diktálta áldozatos leányának fő műveit: az "Elveszett paradicsom"-ot és a "Küzdő Sámson"-t. (mek.oszk.hu)

Munkácsy Mihály: Milton

 Csaknem 400 évvel az után, hogy 1623-ban kiadták, William Shakespeare műveinek első gyűjteményét, az Első fóliót, a Cambridge Egyetem irodalomtörténésze szenzációs leletre vélt bukkanni. Több kutató úgy gondolja, hogy az egyik másolat korai gazdája nem más volt, mint John Milton, az Elveszett paradicsom 17. századi szerzője – aki ráadásul több száz elmés megjegyzéssel látta el a szöveget.

A rejtélyes olvasó azonosítása kutatók szerint a modern idők egyik legfontosabb irodalmi felfedezése lehet.

Az Első fóliót hét évvel Shakespeare halála után adták ki. Ha ez a kiadás elveszett volna, Shakespeare 18 drámája vált volna az enyészet martalékává, köztük olyan remekművek, mint a Macbeth vagy A vihar. Az Első fólióból nagyjából 750 példányt nyomtattak, ebből 233 fenn is maradt a gyűjtők nagy örömére, akik még a kéziratok viszonylagos bősége mellett is hajlandóak 1,87 millió fontot (több mint 700 millió forintot adni) egy-egy darabért. (qubit.hu)

A MEK-ből most Miltontól A küzdő Sámson című műve hangoskönyv változatát ajánlom:

A küzdő Sámson

Biblitheca Ambrosiana

 

Milánó világhírű könyvtára az BIBLIOTHECA AMBROSIANA, amelyet 1607-ben Frederico Borromeo bíboros alapított. A könyvtárat Milánó védőszentjéről Szent Ambrusról nevezték el.

A könyvtárnak otthont adó palotát a 17. század elején építették, mely a barokk teremkönyvtárak egyik legjellegzetesebb példája. A gyűjtemény alapját az ún. Pinelli-gyűjtemény és Bobbioból származó kéziratok alkotják.

Az 1609. december 8-án felavatott Ambrosiana Könyvtár volt az egyik legkorábbi könyvtár, amely hozzáférést biztosított mindenki számára, aki tudott írni és olvasni, Európában másodikként lett nyilvános könyvtár.

A szabályzat szerint a könyvtárat egy prefektus vezette, aki mellet tudós kollégium működött. A könyvtár prefektusa volt többek között Ludovico Antonio Muratori és a későbbi XI. Pius pápa is.

Federico bíboros multikulturális jelleget adott a könyvtárnak, gyűjteményei több mint egymillió nyomtatott kötetet számlálnak, közel 40 000 kézirat (köztük a Codex Atlanticus és a legfontosabb olasz, latin, görög, arab, szír, etióp (és még sok más); létező kéziratok egy része, 12 000 rajz (többek között Raphael, Pisanello, Leonardo és más neves mesterek alkotásai); 22 000 metszet; és más egyedi ritkaságok (régi térképek, zenei kéziratok, pergamen és papiruszok).

Kéziratai között megtalálhatóak Homeros Ilias Picta című, kézzel festett fóliánsával, Vergilius kódexe, amely valaha Petrarca birtokában volt.

Gazdag rajzgyűjteményében Leonardo, Bellini, Lotto, Dürer, Raffaelo, Tiziano és Guardi, valamint Caravaggio festményei láthatók. 

Az Ambrosiana ingyenes és nyílt hozzáféréssel rendelkező digitális könyvtárát folyamatosan frissíti az alapító, Federico Borromeo bíboros híres kifejezése, ad publicum commodum et utilitatem (" közjóért és hasznosságért") szellemében. 

                                               Digitális könyvtár

A filozófiával, a keresztény teológiával és más vallásokkal foglalkozó szövegek sajátos gazdagsága, valamint az ókori és modern irodalom széles skálája miatt az Ambrosiana valóságos kincsesláda, amely ma is elbűvöl bennünket.

Ha kedved van, tegyél velem egy virtuális túrát !

 

Virtuális túra

A kormányozható léghajó feltalálója

160 évvel ezelőtt 1850. december 7-én Keszthelyen született Schwarz Dávid. Iskolái után erdészetnél dolgozott. Érdeklődése az erdőkitermelésen használt gépek nyomán fordult műszaki kérdések felé. Első léghajóterveit a bécsi hadügyminisztérium elutasította, ezután az orosz kormánynak ajánlotta fel azokat. 1892-től két évig Szentpéterváron dolgozott, de hiába költött el 77 ezer rubelt, a hidrogén töltését nem tudta megoldani.

1895-ben Berlinbe települt át, merev rendszerű, könnyűfémből épített kormányozható léghajója felkeltette a porosz hadügyminisztérium érdeklődését is. Pénzt azonban nem adtak rá, mert a találmányt katonai célokra alkalmatlannak találták. Schwarz ötlete volt a merev alumínium váz és az erre feszített szivar alakú, vékony alumíniumlemezzel borított, hidrogénnel töltött hajótest is. A léghajót és a gondolát kötelek helyett szilárd rudakkal kapcsolta össze, a töltést gázrekeszek segítségével tette biztonságosabbá, a három légcsavar meghajtását négyhengeres, vízhűtéses robbanómotor biztosította.

Schwarz a léghajózás valamennyi alapvető kérdését megoldotta, 1896. októberi első repülési kísérlete

csak a nem megfelelő tisztaságú, így elégtelen felhajtóerejű hidrogéngáz miatt vallott kudarcot. Mire azonban az ipar megfelelő minőségű gázt tudott előállítani, Schwarz Dávid 1897. január 13-án Bécsben meghalt. A munkálatok utolsó részleteit özvegye irányította. A magyar feltaláló szerkezete 1897. november 3-án tette meg első és egyben utolsó próbarepülését Berlinben, a tempelhofi repülőtéren. A 3500 kilós jármű egy perc alatt 100 méterre emelkedett, majd 400 méteres magasságot ért el. Az erős szél miatt azonban le kellett ereszkednie, emiatt a pilóta hirtelen túl sok hidrogént engedett ki a ballonból. A gép zuhanni kezdett és a földhöz csapódott.

A közönség soraiban ott volt Ferdinand Zeppelin gróf, aki a bemutató után Schwarz Dávid özvegyétől megvette a léghajó összes szabadalmát, és ezek alapján alkotta meg a róla elnevezett léghajótípust. 1900-ban sikerült először merev testű, kormányozható léghajót építenie.

A Schwarz-féle léghajó alakra és szerkezetre az 1914 körül szolgálatba állított Zeppelin-féle gépek elődjének tekinthető. Források: a mult-kor.hu és a cultura.hu cikkei.

Költőim

 

A megszokott kulturális kikapcsolódásról, az élményekkel való feltöltődésről jelenlétünkkel egy ideig le kell mondanunk. A színházak, mozik azonban szeretnének kapcsolódni a közönséggel és egy számukra is ismeretlen útra lépve online előadásra invitálnak bennünket.

Így tesz a TISZApART mozi stábja is ebben az új helyzetben streaming koncertekkel, közvetítésekkel. Szokatlanul varázslatos módon, de a nappalikba csempészik a dallamokat, verseket, gondolatokat.

Ma este először jelentkezik be élőben Boggie Költőim estje Szolnokról Grecsó Krisztiánnal. Az est a Költőim fantázianévre hallgat, mely név megidézi a budapesti Magvető Café szobakoncert sorozatát.

Az Irodalmi-zenés online estre, mint az őszi-téli pandémia idején valamennyi online előadásra belépőjegyet kell vásárolni. De, ha érdekel, Boggie facebook oldalán keresztül megteheted.

A CULTURA Magazin oldaláról egy verset is hoztam:

GRECSÓ KRISZTIÁN: HOGY ILYEN SZÉP LEGYEN

Milyen gyanakvó a természet.

Retteg tőlünk, alábecsül.

 Hormonok mélyszántását rendeli

A lélek ép, épp barázdált redőin.

Azt hiszi, szükségünk van rá,

Hogy ilyen szép legyen.

Nem tűrnénk gyötrelmeit,

Botorkálnánk ágyához éjjel.

Az ösztönök mosolyát az arcra

Isten rajzolja egyetlen árkussal,

És a valóditól

Csak indulataiban különbözik.

Kell ez a sok illat?

Mire fel, hogy az apró állat,

Ki magáról sem tud,

Kinek még semmit sem

Jelent az emberi tudat

Bizonyítéka, a halál,

Önvédelemből alakoskodjon?

Ösztönök táncoltatják,

Akárha áttetsző élethuzalok

Cibálnák végtagjait.

A létezés bábja,

Azt sem tudja, kik vagyunk,

Hiányunk sem rettenti még.

Némi vér és hús,

Evés, alvás, zaklatott fájások üteme.

Hogy is dőlhetnénk be

Ennek a test-színháznak?

Miért is érezné azt

Két józan, összecsiszolódott ember,

Hogy egy harmadik előtt nem élt.

 

Egy korábbi Boggie Szobakoncerten, ahol a vendég ugyanúgy Grecsó Krisztián volt, máris résztvehetsz:

Az első hó

 

Ahogy kinézek az ablakon, havas háztetőket látok. Így gondolataim az első hó körül forognak.

A Nemzeti Sport weboldalán találtam egy érdekes írást, innen hoztam egy részletet:

„Nekem mindig is az első hó számított a tél hivatalos „megnyitójának.” Hiába csattogtak már augusztus végén a sílécek az ausztriai gleccserpályákon vagy az argentínai lejtőkön, az igazi tél akkor érkezett meg, amikor legalább Hargitafürdőn fehérbe burkolóztak a hegyek. ..

A koronavírus miatt a hüttéket persze az idén el kell kerülni. A korai kőkorszakból származó, sílécet használó embereket megjelenítő barlang-, illetve sziklarajzokon sem látni forraltborozó figurákat. Persze .. a hó és jég borította területeken elsősorban a mindennapi létfenntartáshoz kellettek ezek a csúszó közlekedési eszközök, de .. az emberbe kódolt versenyszellem meglehetősen hamar kitermelte az első viadalokat is. Hiszen azt sem tudhatjuk biztosan, hogy a hozzávetőlegesen tízezer esztendővel ezelőttire becsült kínai rajzok munkába siető síelő alakot ábrázolnak-e, vagy egy küzdelem résztvevőjét. A svájci, skandináviai vagy oroszországi leletek alapján a világ legöregebb korcsolyáit nagyjából 3000 évesre taksálhatjuk, amihez képest az első hollandiai versenyről tanúskodó híradás 1676-os datálása történelmi léptékben mérve szinte szót sem érdemel. Ha azonban a fejlődési ütemet nem az okostelefonok ritmusához viszonyítjuk, már helyükre is kerültek a dolgok.

A síléceknek nem feltétlenül sportcélú, de rendeltetésszerű használatára még korábbról ismerünk eseteket: a modern Svédország megalapítójaként, a svéd nép felszabadítójaként tekintett I. Gusztáv (Gustav Vasa) 1521-ben sítalpakon menekült Norvégiába az országot uralmuk alatt tartó dánok elől. A Vasaloppet néven ma már világhírű össznépi sífutással e sajátos símaratoni emléke előtt adózik az utókor. Maga a sí is norvég szó, eredetileg fahasábot, átvitt értelemben hótalpat, hókorcsolyát jelent. Ha azt is hozzáteszem, hogy az északi népek sítalpakon érkező istenségként képzelték el mitikus ősatyjukat, Nort, a kizárólag Észak-Európában ismert férfi síistenséget, „kollégája” Ull pedig nyolcvannál is több földrajzi hely névadója Norvégiában, közben kereszt- és családnévvé is nemesült, nos, akkor még kevésbé meglepők a fejlemények. …”

A cikk folytatását itt tudod elolvasni: Csinta Samu: Az első hó

Zárógondolatként is e cikk befejezését választottam:

„Csak a hóborította, szikrázó hegyek változatlanok. És a reményeink, amelyeket félig gondolatban mondunk el, ha odakinn borzongató szépséggel hull az első hó.”