Vincent van Gogh

 

„A kezdet talán mindennél nehezebb, de ha kitartasz, rendben lesznek a dolgok.”

 A hollandiai Groot-Zundert-ben, 1853. március 30-án született Vincent van Gogh, a művészettörténet egyik legendás alakja. Érdekes tény a művész életéről pl., hogy nem készült művészi pályára.

Fiatalon a lelkészi hivatást választotta, hittérítőként dolgozott a belgiumi Borinage-ban. Habár kilencévesen már rajzolt, első képét csak viszonylag későn, csak 27 évesen készítette el. Az ezt követő tíz évben azonban megszállottként festett és mintegy 900 művet alkotott.

A sors igazságtalansága talán, hogy míg van Gogh életében csupán egyetlen képet tudott eladni, festményei az elmúlt évtizedekben csillagászati áron cseréltek gazdát. Munkái közül a legmagasabb, 82,5 millió dolláros áron (ez ma körülbelül 148 – 152 millió dollárt jelent) kelt el a művész Dr. Gachet portréja című festménye 1990-ben, a Csendélet, váza margarétákkal és pipacsokkal című művét pedig 61,8 millió dollárért adták el 2014-ben.  (Öt érdekes tény)

Van Gogh úgy halt meg, hogy nem tudta, milyen elismerést kap művészete. Ma öröksége halhatatlan, és örökké a modern kor egyik legnagyobb művészeként fogják ismerni. Most Galériába hívlak, egy weboldalon keresztül a Van Gogh Galéria célja, hogy megossza a festőművész életét és örökségét a világgal. 

 Van Gogh GALÉRIA

Rejtő Jenő

 

116 évvel ezelőtt ezen a napon született az alighanem a P. Howard írói álnéven közismert Rejtő Jenő,  az egyetlen magyar író, akinek olvasottsága vetekedik Jókaiéval, talán még felül is múlja - de még a neve sem fordul elő sem Rejtő, sem Howard formában legbőségesebb irodalomtörténetünkben sem. (Csak a Magyar Irodalmi Lexikonban szerepel.) Pedig ez a Rejtő-Howard vagy öt évtizede nevetteti már a legszélesebb magyar olvasóközönség egymást követő nemzedékeit.

Ezt a P. Howard nevet nem szabad kényeskedő angolsággal kimondani, hanem jó magyaros hanglejtéssel Hovardnak, sőt Péhovardnak ejtendő: így mondta ő is, így emlegetik olvasói is. Még a nevét sem szabad komolyan venni, mint ahogy egyetlen mondatát sem szabad komolyan venni, miközben tudnunk kell, hogy ez a mulatságos életmű valójában szembenevetés azzal a szörnyeteggel, amely végül őt is elnyelte.

Rejtő Jenő egyébként olyan figura volt, és úgy élt, mintha maga P. Howard írta volna. Hosszú, valószínűtlenül sovány, fiatalon kopaszodó férfi volt, aki nyaranként hosszú órákon át ült az Andrássy úti Japán kávéház teraszán, előtte papírköteg és tintásüveg, kezében hosszú szárú, bemártós tollhoz való tollszár, és apró betűkkel szorgalmasan írta a regényeit.

E sorokat és a folytatást is  A MAGYAR IRODALOM ARCKÉPCSARNOKA írja.

Rejtő Jenő műveit olvashatod, vagy hangoskönyvként hallgathatod a Magyar Elektronikus Könyvtárban:    REJTŐ MŰVEK

Vajon mennyit tudsz Rejtő Jenőről, vagy P- Howardról, esetleg Fülig Jimmy ismerős és Piszkos Fred? Tesztelheted a tudásodat egy kvízben, amiben örömét leli mindenki, akit már elvarázsolt a légiósok, vagy a vadnyugati hősök Rejtő által megálmodott világa. Aki pedig még nem olvasott mindent, itt az idő hogy kedvet kapjon pótolni a kimaradt részeket.         

   KVÍZ

 

Középiskolások Magazinja

 

Mától egy kattintással a Középiskolások Magazinja is elérhető e blogon keresztül a folyóiratok között.

Kedvcsinálóként a KÖZMAG Facebook  oldalán olvashatjuk, hogy kiszakadva kicsit a megszokott komfortzónánkból a kimeríthetetlen Kempf Zozót is elkapták néhány kérdés erejéig. Az extrém sportoló, YouTuber, influenszer elmesélte, hogyan lett az élete a BMX, milyen komoly sérülése volt, illetve, hogyan került a tv világába.

A kérdésre, szerepelt a Ninja Warrior és az Exatlon műsoraiban is, magától jelentkezett-e ezekbe,  valamint melyiket élvezte a legjobban, így válaszolt:

"A Ninja Warriorba jelentkeztem, és egyből visszahívtak a casting után, hogy érdeklem őket. Az Exatlonba pedig már a TV2 keresett meg. Mindkettőt nagyon élveztem, viszont teljesen eltérő a két műsor. Összességében az Exatlon jobban feküdt nekem. Emiatt, és a sok szép emlék miatt ezt jobban élveztem!"

Az interjút itt olvashatod tovább:  KÖZMAG 7

A régebbi számokat is eléred  a  Középiskolások Magazinja   oldalon, e blogon belül!

Meteorológiai Világnap

 

1950. március 22-én Genfben megalakult a Meteorológiai Világszervezet (WMO) – a Nemzetközi Meteorológiai Szervezet utódaként. Másnap életbe lépett a szervezet alapokmánya, erre emlékezve határozták el 1960-ban a METEOROLÓGIAI VILÁGNAP megünneplését, s azt azóta minden évben március 23-án tartják.

Az időjárás megfigyelésére először 1853-ban hirdettek meg nemzetközi programot. Az 1950-ben létrehozott WMO kormányközi testületnek tekinthető, az ENSZ szakosított intézményeinek egyike. Tevékenységi körébe elsősorban a meteorológiai szolgálat világméretű kiépítése, a tagországok közötti gyors időjárási tájékoztatáscsere megszervezése tartozik. A megrendezett világnapok középpontjában mindig egy-egy időszerű témakör áll. (jelesnapok)

A hetvenegyedik, 2021-es világnap témája: „The ocean, our climate and weather” : Az óceánok, éghajlatunk és az időjárás.

Amikor az időjárásra és éghajlatra gondolunk, legtöbbünknek a légköri folyamatok jutnak eszébe. Az óceánok nélkül azonban a teljes képnek csak egy kis szeletét érthetjük meg.

Az óceánok alkotják a Föld felszínének 70%-át, így jelentős szerepet játszanak az időjárási és éghajlati folyamatok alakulásában. Az éghajlatváltozást is alapjaiban befolyásolják, emellett a világgazdaság motorjai is. A világkereskedelem több, mint 90%-át az óceánokon bonyolítják; valamint a part mellett élők – azaz az emberiség több, mint 40%-ának – megélhetését is biztosítják. Kiemelkedő szerepüket felismerve a nemzeti meteorológiai és hidrológiai szolgálatok, valamint kutatók ezrei rendszeresen végzik az óceánok állapotának és változásainak monitorozását, modellezve a légkörre gyakorolt hatásukat. Ezek segítségével tengeri és óceáni szolgáltatások széles skáláját hozzák létre, melyek támogatják a partmenti tevékenységeket, valamint az élet védelmét a tengereken. Napjainkban a klímaváltozás egyre inkább érzékelhető hatásai az óceán megfigyelését, a kutatásokat, valamint az ezekre épülő tájékoztatást és szolgáltatásokat mind inkább nélkülözhetetlenné teszik.  (OMSZ)

 Tompa Mihály: A vihar  (részlet)

Setétség fogja be jöttömre az eget,
Viz áradással, hegy omlással fenyeget,
S reng a föld, mintha el-mulnia kellene.
Mi bajod gyáva szív? Miért versz annyira?
Miért ellenem a meddő átok s ima;
Nem vagyok én a rom s kiirtás szelleme!
A kikelet, nyár s tél örök rendben jön el,
Sugárt hint a nap, az anyaföld szűl, növel,
Kutfejéről a gyors folyó alázajog;
Havaznak a felhők, majd esőt ejtenek,
Forró lávát szórnak a tűzhányó hegyek,
–  Én is csak tisztemet végzem, mikép azok!

Figyelmedbe ajánlom az  Országos Meterorológiai Szolgálat  honlapját, ahol pl. azt is megtudhatod, mikor lesz és mi is az a sakura, amire a Japán Meteorológiai Hivatal (JMA) külön előrejelzést készít minden évben. 

https://www.met.hu/idojaras/aktualis_idojaras/egkep/

 

A víz világnapja

 

A VÍZ VILÁGNAPJÁnak megünneplését az 1992. évi Rio de Janeiro-i környezetvédelmi konferencián kezdeményezték. Ennek hatására az ENSZ március 22-ét nyilvánította e nappá, felhívva a kormányok, szervezetek és magánszemélyek figyelmét a víz fontos szerepére életünkben. Cél, hogy óvjuk, védjük környezetünket, s ezen belül a Föld vízkészletét. Célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a mindenki számára elérhető, tiszta víz fontosságára és az édesvíz készletek veszélyeztetettségére. (jelesnapok)

Saint-Exupéry gondolatsora minden lényegeset elárul a víz fontosságáról: (sokszinuvidek)

„Víz! Se ízed nincs, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül, hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy.” 

 Miközben a világban ma szinte minden figyelmet a koronavírus-járvány elleni küzdelem köt le, egy-egy világnap fontos emlékeztető lehet mindannyiunk számára, hogy nem szűntek meg azok a globális kihívások sem, amelyek a pandémiához hasonlóan napjainkban is emberek millióinak életét veszélyeztetik. Az ivóvízhiány az egyik olyan globális válság, amely napjainkban már a Föld népességének negyedét érinti.

A 21. század egyik legnagyobb kihívása, hogyan lehet elegendő tiszta vizet biztosítani mindenki számára, és nem csak a lakosságnak. A mindenki közé tartozik a mezőgazdaság, az ipar, az egész élővilág. 

 Szabó Lőrinc: Egy pohár víz (részlet)

Víz, még sohse láttalak;
és lelkem sok szennye-bűne
boldogan megszégyenűlve
érzi, milyen tiszta vagy.
Jég vagy! tűz vagy! gyönyörű!
Tündértestü meztelenség,
voltam én is, és leszek még,

mint te, olyan egyszerű?

John Updike és a Nyúlcipő

 

John Updike, az amerikai irodalom egyik legnagyobb alakja, 89 évvel ezelőtt ezen a napon született. Az írónak olyasmi sikerült, ami a modern világirodalomban csak nagyon keveseknek. Az gyakran előfordul, hogy valaki egy regénye sikerén felbuzdulva úgy érzi, maradt még valami az "anyagban" és sietve hozzábiggyeszti a folytatást, majd a folytatás folytatását, ám az efféle szériák színvonala általában meredeken lefelé tart. Az amerikai író "Nyúl könyvei" azonban a szabályt erősítő, ritka kivételek közé tartoznak. Ebben valószínűleg az is szerepet játszhatott, hogy Updike olyan főhőst teremtett, akinek tulajdonságai közel állhatnak a szívéhez, erényeit becsülte, s hibái sem lehettek tőle teljesen idegenek, olyan múltat és környezetet adományozott neki, amelyet maga is alaposan ismert. Így aztán amikor Nyúl (azaz Harry C. Angstrom) életének egy-egy újabb szakaszát elképzelte és megformálta, az olyan vállalkozást ígérhetett, mintha önmaga egyik lehetséges sorsváltozatával vetett volna számot.

A Nyúl-sorozatban első könyvként megjelenő Nyúlcipőt a Time magazin a 100 legjobb regény közé sorolta. A Nyúl-sorozat a világirodalom legnagyobb vállalkozásainak egyike. Fél évszázadon át íródott, öt részből álló regényfolyam, melynek főszereplője a fiatal kosaras sztárból lett amerikai átlagember. A tipikus, amerikai kisvárosi hős életén keresztül Updike Amerika negyven évét dokumentálja végig.

A regény hatalmas siker volt és maradt, Updike két epizódért is elnyerte a Pulitzer-díjat – és az örökkévalóságot.

A Nyúlcipő angol címe "Fuss, nyúl!", közvetlenebbül vonatkozik a főszereplőre: Harry Angstromra. A Pennsylvania államban élő, 26 éves, 190 centi magas, egykoron kitűnő kosárlabdást ugyanis a középiskolában Nyúlnak becézték - és csúfolták. A - külső és lelki kalandokkal egyaránt kínzóan, veszélyesen zsúfolt - történet elején vidáman kosárlabdázik a fiúkkal. Egy óra múlva azonban vége van ennek a könnyed testmozgásnak.

Harry tipikus kiöregedő menő srác, a középiskola népszerű kosarasa volt, imádták a lányok, és nagyjából bárki lehetett volna belőle. Ehelyett húszas évei elején teherbe ejtett egy lányt, akit így muszáj volt feleségül vennie, a karrierje derékba tört és 26 évesen egy konyhai termékeket forgalmazó cég üzletkötője. Kisszerű élete az amerikai álom gyökeres ellentéte, és ezt Harry képtelen feldolgozni, még mindig annak a vagány fazonnak gondolja magát, aki egykoron volt. Egy nap úgy dönt, hogy ő akkor most lelép ebből az életből, és elhagyja második gyermeküket váró feleségét és kétéves kisfiát. Egész éjszaka utazik, ez az első menekülési kísérlete, de ez csak nyitánya a továbbiaknak.

"Az amerikai élet meséjét akartam elmondani a tetralógiával" mondta sorozatáról maga Updike. A két utolsó Nyúl-regény (Nyúlszív, Nyúlfark) magyar fordítója, Gy. Horváth László szerint „Fantasztikus vállalkozás. Ilyet utoljára Balzac próbált véghezvinni a regényfolyamában (Emberi színjáték), egy fél évszázadnyi történetet elmondani a kisember szemén keresztül." origo.hu/kultura

Ha felkeltettem az érdeklődésedet, máris beleolvashatsz a regénybe:

Nyúlcipő részlet

Daimler és a motorkerékpár

 "Leírhatatlanul jó érzés, amikor az ember egy motorral hajtott járművet használ, amely kellőképpen gyors, és szabadon lehet róni vele az utakat"

Gottlieb Daimler német gépészmérnök, az autózás úttörője 187 évvel ezelőtt született ezen a napon. Stuttgarti mérnöki tanulmányai után Angliában és Franciaországban ismerkedett meg közelebbről a szerszámgépgyártással. Hazatérése után a karlsruhei gépépítő társulat műhelyfőnöke lett.

Daimler és a tőle mindössze 120 kilométerre, az ugyancsak németországi Mannheimben dolgozó Carl Benz is egy olyan benzinmotoros járművön dolgozott, melyet nem lovak húznak. Valószínűleg soha nem ismerték egymást személyesen, mégis ők számítanak a Daimler AG (korábban Daimler-Benz) alapítóinak. Járműveikhez Nikolaus August Otto találmányát, a belső égésű motort használták fel.

A jómódú Daimler a Stuttgart melletti Bad Cannstatt-ban vásárolt egy villát, és itt dolgozott Wilhelm Maybach konstruktőrrel együtt. Izzófejes gyújtás segítségével egy gyorsjárású erőforrást fejlesztettek ki, amely később a Reitwagent hajtotta. . Ez olyan - úszó rendszerű – porlasztó volt, amely lehetővé tette, hogy benzint használjanak üzemanyagként. (A porlasztó végleges megoldása a magyar Bánki Donát és Csonka János nevéhez fűződik.)

A hasonlatosság miatt Standuhrnak (azaz állóórának vagy nagypapa órájának) nevezett egyhengeres, négyütemű motor hengerűrtartalma 264 köbcenti, végsebessége 12 km/óra volt, mindössze fél lóerős teljesítményét 600-700-as percenkénti fordulatszámon adta le. A motorkerékpár elindítása elég körülményes volt, melynek során a lónyeregre emlékeztető ülést az erőforrásra rögzítették, ami így gyakorlatilag a vezető lábai között dolgozott, nem kevés hőt kibocsátva.

1885. április 3-án szabadalmi oltalmat kapott motorjuk erejét úgy tették próbára, hogy egy kerékpárszerű járműre szerelték fel, így született meg a világ első belső égésű motorral hajtott, önerőből mozgó járműve, a motorkerékpár.

Daimler bízott abban, hogy ha az ember a maga hajtotta kerékpáron nem borul fel, akkor a motor hajtotta biciklin is a nyeregben marad. A biztonság kedvéért a járművet két kis segédkerékkel is ellátták, 1885. november 18-án a Cannstatt és Untertürkheim közötti útszakaszon tesztelték, a nyeregben Daimler 17 éves fia, Paul ült. A néhány kilométeres kirándulás közben a motor fölötti ülés átmelegedett és meggyulladt, de nagyobb baj nem történt.

Ez volt az első motorkerékpár, de valójában sokkal többet jelentett ennél. Ez volt az első belső égésű motorral felszerelt, önerőből közlekedő jármű is egyben. Az „automobil” szó „önerőből mozgót” jelent, így tehát Daimler Reitwagenét nevezhetjük az első automobilnak is.

Továbbiakat még olvashatsz a Mult-kor és az  Autotechnika cikkében. Ez utóbbi folyóirat nyomtatott változatát könyvtárunkban is megtalálod.