Meghívó

"Hiszem, hogy amikor valaki könyvet olvas, a fejében megszületik a saját filmje, arcot teremt a szereplőknek, megrendezi a jeleneteket, hallja a hangokat, érzi a szagokat. És pontosan emiatt van az, hogy ha valaki megnézi a filmes változatát egy könyvnek, ami tetszett neki, mindig csalódottan jön ki a moziból, és mindig azt mondja: a könyv sokkal jobb volt".

Paulo Coelho


2014. szeptember 15., hétfő

Hidak



A nyárnak, a vakációnak vége.  Már túl vagyunk a nyaraláson, elkezdődött az új tanév. Vannak azonban olyan helyek és épületek, amiket mindenféleképpen meg kell csodálnunk, ha lehetőségünk nyílik rá. Most hidakat szeretnék megmutatni. Elképesztő alakzatokat képesek a tervezők alkotni, nekünk pedig csak gyönyörködnünk kell bennük, vagy éppen ha arra járunk, akkor átgyalogolni rajtuk. Talán a következő nyáron?

Bámulatos hidak

Ha már hidakról van szó, olvassátok el a következő szép verset is:


Húsz éves voltam és egy éjjel
     tíz óra tájt, színház után
a nyári csillagokra nézve
     haladtam által a Dunán,
köröttem minden oly csodás volt,
a híd, hegy tűzzáporba lángolt,
     alant zokogtak a habok,
s egy téveteg hajó a vízben
     hintázva ballagott.
És én megálltam álmodozva
     a lüktető mélység felett,
fejem a hídkarfára nyomtam,
     szájam sirástól reszketett.
Szellő bujálkodott a habbal,
beszélt a víz susogva, halkal,
     titokzatos, bús volt az éj,
s a selymes és szagos víz árja
     hullámos, tiszta, mély.
Ma is emlékezem az éjre,
     üres vágyódással tele,
egy céltalan nap tompa éjén
     bámultam a vizekre le.
Jöttek hajók zord lángtaréjjal,
hullám feszült fel, mint setét fal,
     eltünt a hab, el a hajó,
sóhaj vonaglott a setétben:
     a perc oly illanó.
S miért, miért nem? sirni kezdtem,
     agyamba nyilalt, hogyha majd
egyszer letörve, elfakulva,
     az aggkor nyugalomra hajt,
gondolok-e a titkos éjre,
s elém tünik-e majd igézve
     e híd, e hab, e tűz-virág,
s az éj, amelyre a sugár szőtt
     vörös lángpántlikát?
S hogy érzem akkor ezt az éjet?
     megrogyva, búsan, társtalan?
S mint látom a híd-bolton álló
     huszéves ifjut, enmagam?
Sirok, avagy csak ámulok tán
a könnyü perc hamar lefolytán?
     Vagy tördelem eres kezem,
s a habzenére, lángözönre
     nem is emlékezem?
Ki tudja... Mostan is gyakorta
     úgy rémlik, mint egy költemény
az én sirásos, nyári éjem,
     az én könnyes álom-regém.
Olyan, mint egy ezüstös álom,
     mely ifjan hull a sírba le,


s ma sem tudom, hogy az az ifjú
     Én voltam-e?...


Persze nem maradhat el az ajánló lista könyvtárunkból, nem csak szó szerinti hidak témakörében:

Ø  Bereményi Géza [forgatókönyv] [rendező]* : A hídember [elektronikus dok.] . - [Bp.] : Film- Art Stúdió., [200?] . - 1 DVD (145 min) : színes, hg. (szj.:791 cutter:B 54)
Ø  Gáll Imre* : A régi magyar hidak . - Bp. : Műszaki Kiadó, 1970 . - 271 p. : illusztr.  (szj.:725 cutter:G21)
Ø  Horváth Árpád* : Utak, hidak, vasutak . - Bp. : Zrínyi K., 1970 . -  242. p (szj.:625 cutter:H 84)
Ø  Köthe, Rainer* : Hidak . - Budapest : Tessloff és Babilon, 1997 cop. 1993 . - 48 p. : ill., színes  (szj.:725 cutter:K 91)
Ø  Oscar - díj : Híd a Kwai folyón  :  [elektronikus dokumentum] : Bp. : Warner Home Video, 2004 . - 2 DVD (155 min) : szín,  hg. (szj.:791 cutter:O 79)