Tegnap advent első vasárnapját
köszönthettük, ami nincs egy meghatározott naphoz kötve, hanem első alkalma
mindig a karácsony előtti 4. vasárnap.
Az adventi időszak az előkészület, várakozás, reménykedés ideje, amelyet régebben böjttel is megszenteltek. Ezért emlegetik a szegedi öregek kisbűt, tápaiak ádventbűt néven. Szerdán és pénteken szigorú böjt volt, szombaton pedig húsételtől való megtartóztatás. E böjtöket az ország több vidékén az öregje, így a bokortanyák evangélikus tirpák népe is tartotta. A zajos mulatságtól is tartózkodott, csak a disznótorok családias hangulatában olvadt egy kissé föl. Régen ádvent kezdetét éjféli harangszóval jelezték, amelyet hazánkban egyes helyeken (így a budai cisztercita plébániatemplomban) felújítottak.
Az advent igazi szakrális ízét, meghitt
hangulatát a hajnali mise vagy angyali mise, a régiségben aranyos mise,
liturgikus szóval roráté adja meg, amely még a középkori hazai liturgia
maradványa. A hívek a hajnali sötétben várják a napfényt, a Messiást, mint
hajdan a próféták. Hagyományőrző helyeken alig veszik észre, ami pedig
egyébként nehezükre esik: a korai fölkeléssel, a hóval, faggyal járó áldozatot.
A havat különben még a templomba menés ideje előtt illik elsöpörni, de ezért e
korai munkáért sem zúgolódik senki. (Bálint Sándor Karácsony, húsvét, pünkösd.
Részlet.)
Az adventnek négyes tekintetét kell figyelembe venni. Először: Krisztus az, akinek eljöveteléről jövendöltek főként az ószövetségi próféták; az egész Ószövetség könyve végeredményben nem egyéb, mint Krisztusra irányuló előremutatás. Másodszor: Krisztus az, aki a prófétai jövendölések szerint valóban eljött, megérkezett karácsonykor. Harmadszor: Krisztus az, akit az állandó mában, a mindenkori jelenben naponta várni kell, hogy újból minden napon megérkezzék; a jövetelvárás tehát legyen a szív állandó történése. Negyedszer: Krisztus az, aki a maga idejében eljön ítélni eleveneket és holtakat, amint ezt az Apostoli Hitvallás tanítja. (Tőkés István: Hétköznapok – ünnepnapok. Részlet)
Szabó T. Anna: Leskelődők
Langyos ködbe balzsamozva
mint az őszi csillagok
néznek - titkon sejted őket -
gyermekarcú angyalok.
Érthetetlen, hallhatatlan
csöndbe mártott dallamok -
ködbe burkolózva állig
láthatatlan angyalok. Forrás: Jeles napok