1773-ban ezen a napon született meg
Debrecenben Csokonai Vitéz Mihály, a magyar felvilágosodás irodalmának egyik
legjelentősebb képviselője.
Legismertebb arcképéről prémes magyar
mentébe öltözött, nagy szemű, nyílt tekintetű férfi néz ránk. Aki ezt a képet
rézbe metszette, sohasem látta a költőt. A rajz, melynek alapján dolgozott, az
is Csokonai halála után, emlékezetből készült. Jogosan kérdezhetjük: milyen
volt Csokonai igazi arca?
Az igazi arcot nem a képek és szobrok,
hanem a költő versei, levelei és egyéb írásai őrzik. Belőlük megtudhatjuk, hogy
a prémes mente bizony hitelbe készült, esetleg nem is a sajátja volt, kölcsönkérte
valakitől. Belőlük korának egyik legmodernebb emberével és legnagyobb magyar
költőjével ismerkedhetünk meg…
Nehéz, de csodálatos korszakban született. Szegénységben, tudatlanságban élő milliók várták a jobb, emberibb világot. Hitték, hogy eljön, mert minél sötétebb az éjszaka, annál közelebb a hajnal. A legjobbak, a legélesebb szeműek látták már a pirkadatot, a „nyájas égi jelet”, mely „megvilágosítja földünket”, a „megrögzött vak homályt széljeszti”, ahogyan Csokonai Magyar! hajnal hasad! című versében olvashatjuk.
Életét tovább olvashatod innen: Így élt Csokonai Vitéz Mihály
A MEK segítségével bármely verséhez is hozzáférünk: Csokonai Vitéz Mihály összes költeményei
Ha pedig verselemzésre van szükséged, kattints: Magyar irodalomtörténet
Legismertebb versét (A reményhez) megzenésítve a YouTube-ról ajánlom: