1664. november 18-án, egy tragikus kimenetelű vadászaton vesztette életét gróf Zrínyi Miklós költő és hadvezér, akit a kursaneci erdő mélyén egy vadkan sebzett halálra. Balesetét kortársai és a későbbi generációk különféle összeesküvés-elméletekkel is magyarázták. Mindenféle legenda kapott szárnyra arról, hogy a bán esetleg Bécs cselszövésének áldozata lett.
A kursaneci erdei vadászaton nem csak egy politikusi és katonai karrier ért véget, hanem egy páratlan írói pályafutás is, mely során Zrínyi tollát előbb a művészet szépsége, majd a haza sorsa iránt érzett aggodalom vezette. A hadvezér lírai műfajokban kezdte meg alkotói munkásságát, számos szerelmes verset írt például múzsája, Draskovich Eusebia számára. 1645-től pedig hároméves munkával papírra vetette Szigeti veszedelem című eposzát, amiben dédapjának, a Szigetvárnál 1566-ban elesett hős Zrínyi Miklósnak állított emléket. A költeményt, melyet példaképül szánt a végvári vitézek számára, később olyan hadászattal és politikával foglalkozó művek követték, mint a Tábori kis tracta, a Vitéz hadnagy, vagy az Az török áfium ellen való orvosság, melyekben Zrínyi az állandó magyar hadsereg felállítása és ezáltal az ország önerőből való felszabadítása mellett tört lándzsát, miközben részletesen kifejtette modernizációs és hadszervezési programját. A Zrínyi Miklós haláláról című cikket a Rubicononline-ról ajánlom: Zrínyi halála
Zrínyit egyrészt magukénak tudják-tudták érezni magyar, horvát vagy akár osztrák birodalmi patrióták, nagyra értékelték magyar és horvát nemzeti romantikusok, magyar revizionisták és meggyőződéses kommunisták, másrészt vizsgálják évtizedek óta magyar, horvát, német és olasz irodalmárok, történészek, hadtudósok, filozófusok és művészettörténészek. A MTA weboldalán Pálffy Géza : Több ország szolgálatában – a politikus, katona és költő-író Zrínyi Miklós identitásai című cikkében erre próbál választ keresni Zrínyi lojalitásainak és identitásainak eredve nyomába.
Ma egy virtuális tárlatvezetésre hívlak a szigetvári Zrínyi várba: