Vincent van Gogh

 

„A kezdet talán mindennél nehezebb, de ha kitartasz, rendben lesznek a dolgok.”

 A hollandiai Groot-Zundert-ben, 1853. március 30-án született Vincent van Gogh, a művészettörténet egyik legendás alakja. Érdekes tény a művész életéről pl., hogy nem készült művészi pályára.

Fiatalon a lelkészi hivatást választotta, hittérítőként dolgozott a belgiumi Borinage-ban. Habár kilencévesen már rajzolt, első képét csak viszonylag későn, csak 27 évesen készítette el. Az ezt követő tíz évben azonban megszállottként festett és mintegy 900 művet alkotott.

A sors igazságtalansága talán, hogy míg van Gogh életében csupán egyetlen képet tudott eladni, festményei az elmúlt évtizedekben csillagászati áron cseréltek gazdát. Munkái közül a legmagasabb, 82,5 millió dolláros áron (ez ma körülbelül 148 – 152 millió dollárt jelent) kelt el a művész Dr. Gachet portréja című festménye 1990-ben, a Csendélet, váza margarétákkal és pipacsokkal című művét pedig 61,8 millió dollárért adták el 2014-ben.  (Öt érdekes tény)

Van Gogh úgy halt meg, hogy nem tudta, milyen elismerést kap művészete. Ma öröksége halhatatlan, és örökké a modern kor egyik legnagyobb művészeként fogják ismerni. Most Galériába hívlak, egy weboldalon keresztül a Van Gogh Galéria célja, hogy megossza a festőművész életét és örökségét a világgal. 

 Van Gogh GALÉRIA

Rejtő Jenő

 

116 évvel ezelőtt ezen a napon született az alighanem a P. Howard írói álnéven közismert Rejtő Jenő,  az egyetlen magyar író, akinek olvasottsága vetekedik Jókaiéval, talán még felül is múlja - de még a neve sem fordul elő sem Rejtő, sem Howard formában legbőségesebb irodalomtörténetünkben sem. (Csak a Magyar Irodalmi Lexikonban szerepel.) Pedig ez a Rejtő-Howard vagy öt évtizede nevetteti már a legszélesebb magyar olvasóközönség egymást követő nemzedékeit.

Ezt a P. Howard nevet nem szabad kényeskedő angolsággal kimondani, hanem jó magyaros hanglejtéssel Hovardnak, sőt Péhovardnak ejtendő: így mondta ő is, így emlegetik olvasói is. Még a nevét sem szabad komolyan venni, mint ahogy egyetlen mondatát sem szabad komolyan venni, miközben tudnunk kell, hogy ez a mulatságos életmű valójában szembenevetés azzal a szörnyeteggel, amely végül őt is elnyelte.

Rejtő Jenő egyébként olyan figura volt, és úgy élt, mintha maga P. Howard írta volna. Hosszú, valószínűtlenül sovány, fiatalon kopaszodó férfi volt, aki nyaranként hosszú órákon át ült az Andrássy úti Japán kávéház teraszán, előtte papírköteg és tintásüveg, kezében hosszú szárú, bemártós tollhoz való tollszár, és apró betűkkel szorgalmasan írta a regényeit.

E sorokat és a folytatást is  A MAGYAR IRODALOM ARCKÉPCSARNOKA írja.

Rejtő Jenő műveit olvashatod, vagy hangoskönyvként hallgathatod a Magyar Elektronikus Könyvtárban:    REJTŐ MŰVEK

Vajon mennyit tudsz Rejtő Jenőről, vagy P- Howardról, esetleg Fülig Jimmy ismerős és Piszkos Fred? Tesztelheted a tudásodat egy kvízben, amiben örömét leli mindenki, akit már elvarázsolt a légiósok, vagy a vadnyugati hősök Rejtő által megálmodott világa. Aki pedig még nem olvasott mindent, itt az idő hogy kedvet kapjon pótolni a kimaradt részeket.         

   KVÍZ

 

Középiskolások Magazinja

 

Mától egy kattintással a Középiskolások Magazinja is elérhető e blogon keresztül a folyóiratok között.

Kedvcsinálóként a KÖZMAG Facebook  oldalán olvashatjuk, hogy kiszakadva kicsit a megszokott komfortzónánkból a kimeríthetetlen Kempf Zozót is elkapták néhány kérdés erejéig. Az extrém sportoló, YouTuber, influenszer elmesélte, hogyan lett az élete a BMX, milyen komoly sérülése volt, illetve, hogyan került a tv világába.

A kérdésre, szerepelt a Ninja Warrior és az Exatlon műsoraiban is, magától jelentkezett-e ezekbe,  valamint melyiket élvezte a legjobban, így válaszolt:

"A Ninja Warriorba jelentkeztem, és egyből visszahívtak a casting után, hogy érdeklem őket. Az Exatlonba pedig már a TV2 keresett meg. Mindkettőt nagyon élveztem, viszont teljesen eltérő a két műsor. Összességében az Exatlon jobban feküdt nekem. Emiatt, és a sok szép emlék miatt ezt jobban élveztem!"

Az interjút itt olvashatod tovább:  KÖZMAG 7

A régebbi számokat is eléred  a  Középiskolások Magazinja   oldalon, e blogon belül!

Meteorológiai Világnap

 

1950. március 22-én Genfben megalakult a Meteorológiai Világszervezet (WMO) – a Nemzetközi Meteorológiai Szervezet utódaként. Másnap életbe lépett a szervezet alapokmánya, erre emlékezve határozták el 1960-ban a METEOROLÓGIAI VILÁGNAP megünneplését, s azt azóta minden évben március 23-án tartják.

Az időjárás megfigyelésére először 1853-ban hirdettek meg nemzetközi programot. Az 1950-ben létrehozott WMO kormányközi testületnek tekinthető, az ENSZ szakosított intézményeinek egyike. Tevékenységi körébe elsősorban a meteorológiai szolgálat világméretű kiépítése, a tagországok közötti gyors időjárási tájékoztatáscsere megszervezése tartozik. A megrendezett világnapok középpontjában mindig egy-egy időszerű témakör áll. (jelesnapok)

A hetvenegyedik, 2021-es világnap témája: „The ocean, our climate and weather” : Az óceánok, éghajlatunk és az időjárás.

Amikor az időjárásra és éghajlatra gondolunk, legtöbbünknek a légköri folyamatok jutnak eszébe. Az óceánok nélkül azonban a teljes képnek csak egy kis szeletét érthetjük meg.

Az óceánok alkotják a Föld felszínének 70%-át, így jelentős szerepet játszanak az időjárási és éghajlati folyamatok alakulásában. Az éghajlatváltozást is alapjaiban befolyásolják, emellett a világgazdaság motorjai is. A világkereskedelem több, mint 90%-át az óceánokon bonyolítják; valamint a part mellett élők – azaz az emberiség több, mint 40%-ának – megélhetését is biztosítják. Kiemelkedő szerepüket felismerve a nemzeti meteorológiai és hidrológiai szolgálatok, valamint kutatók ezrei rendszeresen végzik az óceánok állapotának és változásainak monitorozását, modellezve a légkörre gyakorolt hatásukat. Ezek segítségével tengeri és óceáni szolgáltatások széles skáláját hozzák létre, melyek támogatják a partmenti tevékenységeket, valamint az élet védelmét a tengereken. Napjainkban a klímaváltozás egyre inkább érzékelhető hatásai az óceán megfigyelését, a kutatásokat, valamint az ezekre épülő tájékoztatást és szolgáltatásokat mind inkább nélkülözhetetlenné teszik.  (OMSZ)

 Tompa Mihály: A vihar  (részlet)

Setétség fogja be jöttömre az eget,
Viz áradással, hegy omlással fenyeget,
S reng a föld, mintha el-mulnia kellene.
Mi bajod gyáva szív? Miért versz annyira?
Miért ellenem a meddő átok s ima;
Nem vagyok én a rom s kiirtás szelleme!
A kikelet, nyár s tél örök rendben jön el,
Sugárt hint a nap, az anyaföld szűl, növel,
Kutfejéről a gyors folyó alázajog;
Havaznak a felhők, majd esőt ejtenek,
Forró lávát szórnak a tűzhányó hegyek,
–  Én is csak tisztemet végzem, mikép azok!

Figyelmedbe ajánlom az  Országos Meterorológiai Szolgálat  honlapját, ahol pl. azt is megtudhatod, mikor lesz és mi is az a sakura, amire a Japán Meteorológiai Hivatal (JMA) külön előrejelzést készít minden évben. 

https://www.met.hu/idojaras/aktualis_idojaras/egkep/

 

A víz világnapja

 

A VÍZ VILÁGNAPJÁnak megünneplését az 1992. évi Rio de Janeiro-i környezetvédelmi konferencián kezdeményezték. Ennek hatására az ENSZ március 22-ét nyilvánította e nappá, felhívva a kormányok, szervezetek és magánszemélyek figyelmét a víz fontos szerepére életünkben. Cél, hogy óvjuk, védjük környezetünket, s ezen belül a Föld vízkészletét. Célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a mindenki számára elérhető, tiszta víz fontosságára és az édesvíz készletek veszélyeztetettségére. (jelesnapok)

Saint-Exupéry gondolatsora minden lényegeset elárul a víz fontosságáról: (sokszinuvidek)

„Víz! Se ízed nincs, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül, hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy.” 

 Miközben a világban ma szinte minden figyelmet a koronavírus-járvány elleni küzdelem köt le, egy-egy világnap fontos emlékeztető lehet mindannyiunk számára, hogy nem szűntek meg azok a globális kihívások sem, amelyek a pandémiához hasonlóan napjainkban is emberek millióinak életét veszélyeztetik. Az ivóvízhiány az egyik olyan globális válság, amely napjainkban már a Föld népességének negyedét érinti.

A 21. század egyik legnagyobb kihívása, hogyan lehet elegendő tiszta vizet biztosítani mindenki számára, és nem csak a lakosságnak. A mindenki közé tartozik a mezőgazdaság, az ipar, az egész élővilág. 

 Szabó Lőrinc: Egy pohár víz (részlet)

Víz, még sohse láttalak;
és lelkem sok szennye-bűne
boldogan megszégyenűlve
érzi, milyen tiszta vagy.
Jég vagy! tűz vagy! gyönyörű!
Tündértestü meztelenség,
voltam én is, és leszek még,

mint te, olyan egyszerű?

John Updike és a Nyúlcipő

 

John Updike, az amerikai irodalom egyik legnagyobb alakja, 89 évvel ezelőtt ezen a napon született. Az írónak olyasmi sikerült, ami a modern világirodalomban csak nagyon keveseknek. Az gyakran előfordul, hogy valaki egy regénye sikerén felbuzdulva úgy érzi, maradt még valami az "anyagban" és sietve hozzábiggyeszti a folytatást, majd a folytatás folytatását, ám az efféle szériák színvonala általában meredeken lefelé tart. Az amerikai író "Nyúl könyvei" azonban a szabályt erősítő, ritka kivételek közé tartoznak. Ebben valószínűleg az is szerepet játszhatott, hogy Updike olyan főhőst teremtett, akinek tulajdonságai közel állhatnak a szívéhez, erényeit becsülte, s hibái sem lehettek tőle teljesen idegenek, olyan múltat és környezetet adományozott neki, amelyet maga is alaposan ismert. Így aztán amikor Nyúl (azaz Harry C. Angstrom) életének egy-egy újabb szakaszát elképzelte és megformálta, az olyan vállalkozást ígérhetett, mintha önmaga egyik lehetséges sorsváltozatával vetett volna számot.

A Nyúl-sorozatban első könyvként megjelenő Nyúlcipőt a Time magazin a 100 legjobb regény közé sorolta. A Nyúl-sorozat a világirodalom legnagyobb vállalkozásainak egyike. Fél évszázadon át íródott, öt részből álló regényfolyam, melynek főszereplője a fiatal kosaras sztárból lett amerikai átlagember. A tipikus, amerikai kisvárosi hős életén keresztül Updike Amerika negyven évét dokumentálja végig.

A regény hatalmas siker volt és maradt, Updike két epizódért is elnyerte a Pulitzer-díjat – és az örökkévalóságot.

A Nyúlcipő angol címe "Fuss, nyúl!", közvetlenebbül vonatkozik a főszereplőre: Harry Angstromra. A Pennsylvania államban élő, 26 éves, 190 centi magas, egykoron kitűnő kosárlabdást ugyanis a középiskolában Nyúlnak becézték - és csúfolták. A - külső és lelki kalandokkal egyaránt kínzóan, veszélyesen zsúfolt - történet elején vidáman kosárlabdázik a fiúkkal. Egy óra múlva azonban vége van ennek a könnyed testmozgásnak.

Harry tipikus kiöregedő menő srác, a középiskola népszerű kosarasa volt, imádták a lányok, és nagyjából bárki lehetett volna belőle. Ehelyett húszas évei elején teherbe ejtett egy lányt, akit így muszáj volt feleségül vennie, a karrierje derékba tört és 26 évesen egy konyhai termékeket forgalmazó cég üzletkötője. Kisszerű élete az amerikai álom gyökeres ellentéte, és ezt Harry képtelen feldolgozni, még mindig annak a vagány fazonnak gondolja magát, aki egykoron volt. Egy nap úgy dönt, hogy ő akkor most lelép ebből az életből, és elhagyja második gyermeküket váró feleségét és kétéves kisfiát. Egész éjszaka utazik, ez az első menekülési kísérlete, de ez csak nyitánya a továbbiaknak.

"Az amerikai élet meséjét akartam elmondani a tetralógiával" mondta sorozatáról maga Updike. A két utolsó Nyúl-regény (Nyúlszív, Nyúlfark) magyar fordítója, Gy. Horváth László szerint „Fantasztikus vállalkozás. Ilyet utoljára Balzac próbált véghezvinni a regényfolyamában (Emberi színjáték), egy fél évszázadnyi történetet elmondani a kisember szemén keresztül." origo.hu/kultura

Ha felkeltettem az érdeklődésedet, máris beleolvashatsz a regénybe:

Nyúlcipő részlet

Daimler és a motorkerékpár

 "Leírhatatlanul jó érzés, amikor az ember egy motorral hajtott járművet használ, amely kellőképpen gyors, és szabadon lehet róni vele az utakat"

Gottlieb Daimler német gépészmérnök, az autózás úttörője 187 évvel ezelőtt született ezen a napon. Stuttgarti mérnöki tanulmányai után Angliában és Franciaországban ismerkedett meg közelebbről a szerszámgépgyártással. Hazatérése után a karlsruhei gépépítő társulat műhelyfőnöke lett.

Daimler és a tőle mindössze 120 kilométerre, az ugyancsak németországi Mannheimben dolgozó Carl Benz is egy olyan benzinmotoros járművön dolgozott, melyet nem lovak húznak. Valószínűleg soha nem ismerték egymást személyesen, mégis ők számítanak a Daimler AG (korábban Daimler-Benz) alapítóinak. Járműveikhez Nikolaus August Otto találmányát, a belső égésű motort használták fel.

A jómódú Daimler a Stuttgart melletti Bad Cannstatt-ban vásárolt egy villát, és itt dolgozott Wilhelm Maybach konstruktőrrel együtt. Izzófejes gyújtás segítségével egy gyorsjárású erőforrást fejlesztettek ki, amely később a Reitwagent hajtotta. . Ez olyan - úszó rendszerű – porlasztó volt, amely lehetővé tette, hogy benzint használjanak üzemanyagként. (A porlasztó végleges megoldása a magyar Bánki Donát és Csonka János nevéhez fűződik.)

A hasonlatosság miatt Standuhrnak (azaz állóórának vagy nagypapa órájának) nevezett egyhengeres, négyütemű motor hengerűrtartalma 264 köbcenti, végsebessége 12 km/óra volt, mindössze fél lóerős teljesítményét 600-700-as percenkénti fordulatszámon adta le. A motorkerékpár elindítása elég körülményes volt, melynek során a lónyeregre emlékeztető ülést az erőforrásra rögzítették, ami így gyakorlatilag a vezető lábai között dolgozott, nem kevés hőt kibocsátva.

1885. április 3-án szabadalmi oltalmat kapott motorjuk erejét úgy tették próbára, hogy egy kerékpárszerű járműre szerelték fel, így született meg a világ első belső égésű motorral hajtott, önerőből mozgó járműve, a motorkerékpár.

Daimler bízott abban, hogy ha az ember a maga hajtotta kerékpáron nem borul fel, akkor a motor hajtotta biciklin is a nyeregben marad. A biztonság kedvéért a járművet két kis segédkerékkel is ellátták, 1885. november 18-án a Cannstatt és Untertürkheim közötti útszakaszon tesztelték, a nyeregben Daimler 17 éves fia, Paul ült. A néhány kilométeres kirándulás közben a motor fölötti ülés átmelegedett és meggyulladt, de nagyobb baj nem történt.

Ez volt az első motorkerékpár, de valójában sokkal többet jelentett ennél. Ez volt az első belső égésű motorral felszerelt, önerőből közlekedő jármű is egyben. Az „automobil” szó „önerőből mozgót” jelent, így tehát Daimler Reitwagenét nevezhetjük az első automobilnak is.

Továbbiakat még olvashatsz a Mult-kor és az  Autotechnika cikkében. Ez utóbbi folyóirat nyomtatott változatát könyvtárunkban is megtalálod.

 

1848

A tegnapi Nemzeti ünnepünk kapcsán ma Hungaricana könyvtárból ajánlom a Forradalom és szabadságharc Vas megyében című kiadványt, melyből részletek következnek most:

A (március 15-i) pesti események híre gyorsan eljutott Vas megyébe is. A március 17-én tartott közgyűlés kifejezte óhaját, hogy a Pozsonyban hozott törvények a királyi szentesítés után mihamarabb kihirdettessenek. A megyei vezetés számára az igazi kihívást a politikai struktúra átalakítása, és a jelentkező társadalmi feszültségek lecsillapítása jelentette. Még a forradalom első napjaiban megválasztották Széli József első alispán elnökletével a közbiztonságra ügyelő választmányt, amely a forrongó nép lecsillapítása érdekében azonnal elrendelte az úrbériség és a papi tized eltörlését, valamint a közteherviselés bevezetéséről szóló törvénytervezet kinyomtatását, de azért száz fővel megemelték a pandúrok számát is. A magyar, német és horvát ajkú lakosság között ellentétek feszültek, a felszabaduló jobbágyok és a földbirtokosok viszonya egyre jobban elmérgesedett. Súlyosbította a megye gondjait a jobbágyfelszabadítás és közteherviselés miatt méltatlankodó nemesség, a váltópénz hiánya, az akadozó ellátás, valamint az, hogy a megyében állomásozó katonaságot a bécsi forradalom leverésére vezényelték. Hiába ostromolta Széli József a nádort, a Helytartótanácsot majd magát Batthyányi is, pénz és katona sehonnan sem érkezett.

Batthyány Lajos már a március 19-én küldött leiratában felszólította a megyét, hogy mihamarabb állítson fel ideiglenes nemzetőrséget a vagyon- és közbiztonság fenntartása érdekében. A nemzetőrség szervezése március végén még nagyon kezdeti állapotban volt. Egyedül Kőszeg rendelkezett rendesen kiképzett és felszerelt őrsereggel, amelynek tagjai készen állottak arra, hogy a megalakuló nemzetőrséggel együtt teljesítsenek őrszolgálatot, amely Preuszler Antal vezetésével derekasan megállta helyét az április 9-ei zavargások alkalmával. …

Az 1848 nyarára az erősödő horvát mozgalom miatt megnőtt a támadás veszélye. A kormány a Dráva mentén a reguláris haderő és a dunántúli nemzetőrség egységeiből védővonalat hozott létre. A védelem megerősítésére 10 honvéd zászlóalj felállítását tervezték, melyek közül a 7. székhelye Szombathely lett. A toborzással megbízott Sághy Mihály személyiségének és a megye lakossága adományainak köszönhetően a zászlóalj május 16. és június 11. között fel is állott. Szemere Bertalan utasítása értelmében azonban a megyének még egy 3000 fős nemzetőrséget is ki kellett állítania és a Drávához küldenie. Vas megye elöljárói úgy gondolták, hogy ezt a létszámot toborzással biztosítani tudják, de június 26-ára kiderült, hogy a még hiányzó 1300 főt csak a nemzetőri összeírások alapján, sorshúzással lehet kiállítani. Júliusra összeállt a 3000 fős kontingens, melynek parancsnoka Vidos József lett. …

Teljes terjedelmében itt olvashatod: Forradalom

A szombathelyi márciusi események felidézésére Katona Attila történész segítségével egy történelmi sétát is tehetsz velem városunkban:

Az első angol napilap

 

319 évvel ezelőtt ezen a napon jelent meg az első angol napilap: a Daily Courant.

A ma ismert napilap nem egyszerűen egy hírközlő médium. Ha végiglapozunk egy újságot, láthatjuk, hogy az egy információs-szórakoztató „csomag", melyben típusától függően (pl. bulvár, politikai, üzleti) különböző műfajok, rovatok kapnak helyet. A rádió, tévé és internet előretörésével az újságok feladata egyre inkább a legfrissebb hírek és adatok közléséről (ill. mellette) a mélyebb elemzések, tematikus összeállítások felé tolódik el. Legfontosabb szerepe továbbra is a kormány cselekedeteinek és a politikai életnek a figyelése lesz.

A nyugati világ történetének első rendszeres írott hírszolgálatát a római birodalomban szervezték. Naponta jelenlek meg a városszerte terjesztett kézírásos „akták", melyek „kormánypárti lapok" voltak. Az első Acta Diurna i.e. 59-ben Rómában jelent meg Julius Caesar rendeletére és legalább i.sz. 222-ig megjelentek. Hírt adtak politikai gyűlésekről, perekről, a katonaság csatározásairól, kivégzésekről. Egyetlen példányuk sem maradt fenn.

Az első nyomtatott újságot Kínában adták ki. Az első ilyen kormány által megjelentetett „tipao"-t a Han dinasztia (i.e. 202-i.sz. 221) alatt a tisztviselők körében terjesztették, első nyomtatott példányaik pedig a Tang dinasztia alatt (618-906) készültek.

Az első európai újságok szűk körben terjesztett kéziratos levelek voltak. Az 1400-as évek német kéziratos lapjainak szenzációs hírei közt sok az erdélyi szászok ellen elkövetett attrocitásokról számolt be. Az elkövető: Drakula volt...

Az első nyilvános lapok Velencében jelentek meg az 1530-as években, s áruk egy gazetta volt, innen a hírlapok későbbi neve (gazette). Egészen Londonig eljutottak a velencei lapok.

Az első nyomtatott újságlevelek a könyvnyomtatás feltalálása után 20-30 évvel jelentek meg. Ezek az alkalmi újságlevelek (Newe Zeitung, occasionell, aviso) egylapos, egy hírt tartalmazó nyomtatványok voltak

A napilapok megjelenését több tényező is elősegítette: az olvasástudás elterjedése, a nemzetek és nemzeti piacok kialakulása, a postaszolgálat fejlődése, a városiasodás, és a megfelelő technológiák létrejötte. Az első európai napilap a lipcsei Einkommende Zeitung volt 1650-ben.

Az első, megjelenésében is újságszerű kiadvány 1665-ben a The London Gazette volt. 1702-ben a The Daily Courant (London) volt az első sikeres angol napilap, melyet több tucatnyi másik utánzott a következő évtizedekben. Ez politikai híreket adott, kommentár nélkül. Szerkesztői azon az állásponton voltak, hogy a híreket kommentár nélkül érdemes közölni, hiszen aki tájékozódásra, információszerzésre adja a fejét, attól elvárható annyi ész, hogy véleményt tudjon nyilvánítani az általa olvasottakról. 

Továbbiakat olvashatsz A nyomtatott sajtó nemzetközi története és Az újságírás története című cikkekben. Angolul tanulóknak az alábbi videót is ajánlom:

 

Teleki Sámuel

 

Teleki Sámuel, a leghíresebb magyar Afrika-kutató 1916-ban ezen a napon hunyt el. Nevét nemcsak a magyar tudományos világ őrzi, de néhány általa először leírt növény, sőt egy vulkán is.

A kutató tekintélyes és gazdag erdélyi nemesi családban született. Dédapja Erdély kancellárja, ötvenezer könyvet számláló gyűjteményével alapította  meg a marosvásárhelyi Teleki Tékát. A család számos kutatót is adott az országnak, akik közül csak az egyik Teleki Sámuel. A felfedező tanulmányait magánúton végezte, középiskolai végzettségét a debreceni református kollégiumban kapta meg, innen ment tovább Göttingenbe és Berlinbe. Állam és gazdaság-tudományi szakra iratkozott be, de ásványtant, geológiát, földrajzot és csillagászatot is tanult. Vizsgái után katonai pályára lépett, de családja hírneve és befolyása bejuttatta őt a magyar parlamentbe is, ahol 1881-től egészen haláláig képviselőként foglalt helyet.

Teleki expedíciójának egyik oka az Osztrák-Magyar Monarchia gyarmatosítási kísérlete lehetett. Egy másik szerint Teleki és Rudolf főherceg feleségének bizalmas kapcsolata szolgáltatott okot az utazáshoz. De lehetséges, hogy a bécsi udvar akarta eltávolítani Rudolf mellől Telekit, nehogy a főherceg túlságosan is megkedveljen egy „magyart.”

Kísérőjével 1886. november 29-én érkeztek meg Zanzibár szigetére, ahol azonnal megkezdték a 3000 kilométeres út szervezését. 1887. február 4-én indultak útnak, tizenhét tonnányi felszereléssel és közel négyszáz emberrel. A rakomány jelentős részét azok az ajándékok tették ki, amelyekkel a helyi törzsek vezetőitől kívántak békét és szabad átvonulást vásárolni.

Teleki vulkán

1887 októberében értek el a Kenya-hegyhez, amelyet Teleki megmászott, és 4680 méteren elérte a hóhatárt. A Baringo-tótól az ismeretlen területek felé, északnak fordultak és a turkána nép földjén találták meg a Nagira Mwaiten tavat, amelyet Teleki a főherceg tiszteletére Rudolf-tónak (ma Turkana-tó) nevezett el. Az innen csupán öt kilométerre található vulkán ma Teleki nevét őrzi. 

A National Geographic cikkében bővebben olvashatsz a magyar Afrika kutatóról.

 Teleki Sámuel kérésére, útitársa Höhnel Lajos lejegyzetelte az utazás alatt történteket, amely könyv alakban először német nyelven került kiadásra, majd 1891-ben magyar nyelven is füzetes formában.

„A sötét kontinens, azon földrész, amely átkutatásának legtovább állott ellen, végre feltárta titkait, amelyeket oly gondosan meg tudott őrizni. Századunk dicsősége, hogy ezen szfinx le van győzve, hogy ő küldötte ki azon vándorokat, akiknek végre sikerült rejtélyeit megoldaniuk.” 

A MEK-en keresztül, ha kedved van, máris olvashatod:

Teleki Sámuel gróf felfedező útja

 

 

Bobby Fischer

 

A sakkozás történetének 11. világbajnoka Bobby Fischer (1972-1975), 1943-ban ezen a napon született. Nemcsak félelmetes eredményeivel, hanem extravagáns viselkedésével és – sakk-karrierjének feladása után egyre szélsőségesebb állásfoglalásaival is kitűnt pályatársai közül.

Átlagosnak semmiképp sem nevezhető szülők gyermeke volt. Apja, Neményi Félix Pál a 20. szá­zad egyik jelentős – bár nem annyira ismert – tudósa volt, anyja pedig igen művelt nő, aki hat nyelven beszélt folyékonyan. Ugyan­akkor apja különc viselkedése és anyja mentális kiegyensúlyozatlansága is nyomot hagyott a kisfiúban, aki ideje nagy részében egyedül volt.

Kármán Tódor írta Neményiről, hogy kigombolt ingben, nyakkendő nélkül jelent meg tudományos konferenciákon, és meg volt lepve, amikor Kármán azt tanácsolta neki, hogy öltözzön úgy, mint a többiek. Közölte: ő azt hitte, hogy Amerika a szabadság országa, ahol nem a külseje, hanem a belső értékei alapján ítélik meg az embereket.

Amikor Fischer még gyerek volt, édesanyja, újsághirdetést adott fel New Yorkban, hogy megfelelő sakkpartnert szerezzen fiának. Ő maga nem vonzódott a sakkhoz, ahogy a másik gyereke, Joan sem, aki a sarki boltban egy dollárért vásárolt egy készletet, mert olyan játéknak hitte, mint a többit. Az édesanyának azt ajánlották, lesz egy szimultán, oda vigye el a fiát. Egy skót mester, Max Pavey játszott ott a kihívóival, és a nyolcéves Fischer ugyan jól tartotta magát, és egyre többen nézték, mire jut, 15 perc után megadásra kényszerült, miután elfogták a királynőjét. A partit látva a Brooklyn Sakk Klub elnöke, Carmine Nigro felajánlotta, hogy tagsági díj nélkül térhet be hozzájuk.

Fischer 16 évesen megnyerte a juniorok bajnokságát, egy év múlva már a felnőttek között is a legjobb lett. Tizenhét évesen a sakkolimpián játszott, a világbajnok Mihail Tal mögött a második legjobb eredményt érte el, majd egy argentínai versenyen is a legjobb lett. Eközben nem fejezte be iskolai tanulmányait, noha rendkívül magas volt az IQ-ja (180 feletti)

1975-ben egy 179 pontból álló listát nyújtott be a nemzetközi szövetségnek, ebből a legfontosabb, ha döntetlen lesz, akkor ő maradhat a világbajnok. Nem fogadták el, Anatolij Karpov játék nélkül lett a világ legjobbja. Fischer ezek után nemcsak visszavonult, hanem el is bújt a világ elől Kaliforniában. Egy holland nagymester utalt át neki havonta 400 dollárt, abból élt, egy 10 négyzetméteres szobában egy Hollywood közeli szeretetotthonban.

Ebből a lepukkant állapotából mozdította ki egy 17 éves budapesti gimnazista, Rajcsányi Zita, aki levelet írt neki, amit úgy kezdett, hogy szeretné eladni neki a világ legjobb porszívóját. Felkeltette a kérdéssel Fischer érdeklődését. Rajcsányi megkérdezte tőle, miért hagyta abba a sakkot? Fischer nem sokkal később felhívta őt, majd meghívta Los Angelesbe.

Életéről részletesebben olvashatsz a Rubicon és a Telex cikkében.

„A sakk majdnem teljes egészében taktikáról szól , különösen a játék alsóbb szintjén. És igaz, hogy amatőröknél majdnem minden játékot taktikai hiba fog eldönteni. Az ilyen hiba valószínűsége csak a taktikai képességünkön alapul; hogy valóban megmutassuk a taktikai bátorságunkat, először el kell érnünk a jó pozíciókat, ahol a taktika valószínűleg előnyben részesít minket -, és megpróbálja megtalálni a megfelelő utakat nehéz ellenfeleink számára.”

 

A békéért küzdő írók világnapja

 1984. nyara óta a Nemzetközi Pen Club felhívására minden évben március 3-án a békéért közdő írókra emlékezünk, idézzük fel őket és műveik olvasásával mi magunk is a béke mellett állunk ki.

E napon, a nemzetközi összefogás az irodalom segítségével veszi fel a harcot a háború, az erőszak és az embertelenség ellen. Az irodalom a maga csendes jelenlétével kezdetektől fogva kiáll a béke mellett, ellentmond az erőszaknak, az igazságtalanság és kegyetlenség ellen a maga halkságával szólal fel.

Jókai Anna gondolatait idézem: Mit tehet az író a békességért?

Sem az író, sem a személyében esetlegesen megnyilvánuló közéletiség nem képviselhet jelszó színvonalú, általános „békevágyat” – a konkrétumban, műveiben, az ember-ember közötti „közlekedés” minőségében legyen tetten érthető ítélete, választása. Aki élezi, ami pusztán más, szaporítja a gyűlöletet. Aki viszont észre sem veszi az ellentéteket, védtelen marad. (S egy kissé naivvá is válik az egyre ravaszodó helyzetekben.) Világos tudattal látni a valóságot és megpróbálni összekötni, ami becstelenség s önvéleményünk megerőszakolása nélkül összeköthető: számomra példa.

Az öldöklés megsemmisíti a művészetet. „Fegyverek közt hallgatnak a múzsák.” De az is igaz, amikor már eltemették az áldozatokat, amikor már a földtörténetbe beírt lett a mindenfajta tömegmészárlások szégyene, éppen az irodalom teremt halhatatlan mementót, hogy „legyen vége, vége már”… Óriás megrendültségű háborús irodalmak születtek, látleletek és gyógyító katarzisú művek lassan letűnő századunk két nagy és számolhatatlanul sok kevésbé nyilvántartott emberi katasztrófájáról. De hiszem, nincs író a világ egyetlen zugában sem, aki minden így fogant remekművét oda ne adná, ha visszamenőleg feltámaszthatna vele valakit.

Két generáció ismeri a túlélés rettenetét. Esetenként szégyenét. De felelősségét mindenképpen. Akarom, hogy a jövő kreativitása a megelőzés kötelességéből meríthesse élete célját, ihlete ajándék óráit.  (jelesnapok)

Reményik Sándor: Béke című verse pedig így hangzik:

 Valami furcsa összehangolódás,
Valami ritka rend –
Széthúzó erők erős egyensúlya,
Mély belső bizonyosság idebent –
Bizonyosság arról, hogy élni jó,
Szenvedni elkerülhetetlen,
Szeretni tisztán: megistenülés,
Meghalni szép –
S a Kifejezést meglelni mindezekhez,
Megtalálni a felséges Igét:
Az Igét mindezekhez:
A Béke ez.
Orkán ordíthat aztán odakünt,
Robbanhat ezer bomba: kárbament,
De kárt nem okozott.
Bent:
Csend.
A Béke itt kezdődik.
Bent:
Csend.
Isten hozott.

Arany János

 

„Kettős úton halad az emberi élet:

Egyik a gyakorlat, másik az elmélet.”

204 évvel ezelőtt, ezen a napon született Arany János. Életrajzát, műveit tanuljátok irodalom órán. Itt néhány érdekességet olvashattok róla.

- Egészen korán, három-négy éves korában megtanult olvasni - hamuba írt betűk segítségével. Mire iskolába került, tökéletesen olvasott, ez pedig a 19. század elején elképesztő teljesítmény volt.

- Amikor 1836-ban otthagyta az iskolát, nem költő, hanem festő vagy szobrász szeretett volna lenni. Azért a színészkedést is kipróbálta, és zenélni is tudott.

- 1866-ban érdemkereszttel tüntették ki, ám azt a költő nem akarta elfogadni (nem véletlenül, azt korábban Haynau is megkapta). Végül a belügyminiszter egyszerűen postán küldte el a kitüntetést a tiltakozó költőnek, aki állítólag soha nem bontotta fel a csomagot, a csomagolópapírra azonban Kosztolányi Dezső, Faludy György és mások szerint ezt a rövid versikét írta: „Hasfájásban szenvedek, / Kiskeresztet küldenek, / Ha csak egyet tojhatnám, / Száz keresztért nem adnám.” A vers kézirata sajnos nem maradt fenn. A történettel kapcsolatban Nyáry Krisztián írását ajánlom: Szent István napi történet egy lovagkereszt elfogadásáról

- Ha most élne, talán még nagyobb rajongótábora lenne, ugyanis csupa menő dolgot csinált: verset írt, fordított, és még gitározni és zongorázni is tudott. 1870 körül kapott egy gitárt névnapjára a barátaitól, és emlékezetből leírt 150 kedvenc dalt, sőt néhány dalszöveget is írt.

- Majdnem minden nagyobb városban elneveztek Aranyról egy-egy iskolát , de még egy kanadai és egy New York-i magyar iskola is Arany nevét kapta meg.

- 4 évvel ezelőtt, a 200 éves évfordulón, a walesi Montgomery díszpolgárává avatták Arany Jánost. A walesi bárdok költőjének Eric Fairbrother, a balladában megörökített település polgármestere adományozta a posztumusz címet. (eduline.hu)

 A Magyar Elektronikus Könyvtárba, ha ellátogatsz, 5290 találatod lesz Arany Jánossal kapcsolatban. Itt olvashatod a költeményeit, elbeszéléseit, levelezését, még németül vagy angolul is. : Arany János

Barényi Béla

 

Barényi Béla feltaláló, mérnök, az autós törési teszt és a gyűrődési zóna kifejlesztője 114 évvel ezelőtt ezen a napon született.

Ferdinand Porsche elkésett: amikor a harmincas években bemutatta az első Bogárhátú terveit, az osztrák-magyar születésű mérnök már öt évvel megelőzte. Mégis a német konstruktőr nevét ismerte meg a világ; igaz, később Barényi Béla jobb, biztonságosabb modelljét gyártották.

A háttérbe szorított szakembernek csak hosszadalmas perek után szolgáltattak igazságot. Barényi nevét hiába keressük a rekordok könyvében, pedig sokkal több találmánya volt (mintegy 2500), mint a csúcstartónak kikiáltott Edisonnak (1350).

Barényi a bécsi műszaki főiskola elvégzése után az Austro-Daimler, majd az Adler autógyárak alkalmazásában állt, és már pályája kezdetén minden szabadidejét egy olcsó népautó megalkotásának szentelte. 1924-1925-ben, alig húszévesen már felvázolta az első terveit, 1929-ben pedig közzé is tette azokat, szabadalmi jogot azonban nem formált rájuk, így azt bárki szabadon adaptálhatta.

Harmincöt éven át dolgozott a Mercedes- Benz munkatársaként, és főként a baleseti kockázatok minimalizálásával foglalkozott. Ő fejlesztette ki - még 1925-ben - a két részből álló kormányművet, amelynek köszönhetően a vezetőt ütközéskor nem fenyegeti a fel- nyársalás veszélye.

A leleményes közlekedési újító munkásságát ma már egy müncheni múzeum őrzi. Múlhatatlan érdemeit csak halála előtt három évvel ismerték el Detroitban.  (library.hungaricana.)

A gyűrődő zóna, a biztonsági kormányoszlop, a kormány- kerék-ütközőlap, a biztonsági utascella vagy az oldalsó ütközésvédelem mind Barényi találmánya. Még ma is ezek számítanak az autóbiztonság alapjainak, egyben azt is mutatják, milyen szorosan összefonódik egymással a járműbiztonság és a Mercedes-Benz története.

Egyéb előremutató fejlesztéseinek - mint amilyen az A-osztályos Mercedes szendvicspadló-koncep- ciója vagy a balesetre felkészítő PRE-SAFE biztonsági rendszer - köszönhetően ma is a biztonsági fejlesztés éllovasának számít a stuttgarti márka.

Eleinte mindössze négy főből állt az 1939-ben megalakult biztonsági fejlesztőrészleg, melynek munkáját az Ausztriában született, magyar származású, Barényi irányította. Már egy év elteltével bemutatta az első olyan személygépkocsi-prototípust, amely balesetbiztos padlólemezzel, alaktartó utascellával és különleges oldalvédelemmel készült. A negyvenes években fejlesztette ki és 1952 augusztusában szabadalmaztatta a Barényi a munkájáért kapott számtalan elismerés egyikével gyűrődő zónát, amelyet a Mercedes-Benz először 1959-ben alkalmazott a sorozatgyártású 220-as típuson. (UjSzo 2007)

A Mercedes 1991-ben egy egész reklámmal (mostanra pedig már egy teljes aloldallal is) tisztelgett előtte. Az ismeretlen magyarok című cikkben továbbiakat is olvashatsz és e filmeket is megtekintheted a "Bogár" atyjáról.