Bobby Fischer

 

A sakkozás történetének 11. világbajnoka Bobby Fischer (1972-1975), 1943-ban ezen a napon született. Nemcsak félelmetes eredményeivel, hanem extravagáns viselkedésével és – sakk-karrierjének feladása után egyre szélsőségesebb állásfoglalásaival is kitűnt pályatársai közül.

Átlagosnak semmiképp sem nevezhető szülők gyermeke volt. Apja, Neményi Félix Pál a 20. szá­zad egyik jelentős – bár nem annyira ismert – tudósa volt, anyja pedig igen művelt nő, aki hat nyelven beszélt folyékonyan. Ugyan­akkor apja különc viselkedése és anyja mentális kiegyensúlyozatlansága is nyomot hagyott a kisfiúban, aki ideje nagy részében egyedül volt.

Kármán Tódor írta Neményiről, hogy kigombolt ingben, nyakkendő nélkül jelent meg tudományos konferenciákon, és meg volt lepve, amikor Kármán azt tanácsolta neki, hogy öltözzön úgy, mint a többiek. Közölte: ő azt hitte, hogy Amerika a szabadság országa, ahol nem a külseje, hanem a belső értékei alapján ítélik meg az embereket.

Amikor Fischer még gyerek volt, édesanyja, újsághirdetést adott fel New Yorkban, hogy megfelelő sakkpartnert szerezzen fiának. Ő maga nem vonzódott a sakkhoz, ahogy a másik gyereke, Joan sem, aki a sarki boltban egy dollárért vásárolt egy készletet, mert olyan játéknak hitte, mint a többit. Az édesanyának azt ajánlották, lesz egy szimultán, oda vigye el a fiát. Egy skót mester, Max Pavey játszott ott a kihívóival, és a nyolcéves Fischer ugyan jól tartotta magát, és egyre többen nézték, mire jut, 15 perc után megadásra kényszerült, miután elfogták a királynőjét. A partit látva a Brooklyn Sakk Klub elnöke, Carmine Nigro felajánlotta, hogy tagsági díj nélkül térhet be hozzájuk.

Fischer 16 évesen megnyerte a juniorok bajnokságát, egy év múlva már a felnőttek között is a legjobb lett. Tizenhét évesen a sakkolimpián játszott, a világbajnok Mihail Tal mögött a második legjobb eredményt érte el, majd egy argentínai versenyen is a legjobb lett. Eközben nem fejezte be iskolai tanulmányait, noha rendkívül magas volt az IQ-ja (180 feletti)

1975-ben egy 179 pontból álló listát nyújtott be a nemzetközi szövetségnek, ebből a legfontosabb, ha döntetlen lesz, akkor ő maradhat a világbajnok. Nem fogadták el, Anatolij Karpov játék nélkül lett a világ legjobbja. Fischer ezek után nemcsak visszavonult, hanem el is bújt a világ elől Kaliforniában. Egy holland nagymester utalt át neki havonta 400 dollárt, abból élt, egy 10 négyzetméteres szobában egy Hollywood közeli szeretetotthonban.

Ebből a lepukkant állapotából mozdította ki egy 17 éves budapesti gimnazista, Rajcsányi Zita, aki levelet írt neki, amit úgy kezdett, hogy szeretné eladni neki a világ legjobb porszívóját. Felkeltette a kérdéssel Fischer érdeklődését. Rajcsányi megkérdezte tőle, miért hagyta abba a sakkot? Fischer nem sokkal később felhívta őt, majd meghívta Los Angelesbe.

Életéről részletesebben olvashatsz a Rubicon és a Telex cikkében.

„A sakk majdnem teljes egészében taktikáról szól , különösen a játék alsóbb szintjén. És igaz, hogy amatőröknél majdnem minden játékot taktikai hiba fog eldönteni. Az ilyen hiba valószínűsége csak a taktikai képességünkön alapul; hogy valóban megmutassuk a taktikai bátorságunkat, először el kell érnünk a jó pozíciókat, ahol a taktika valószínűleg előnyben részesít minket -, és megpróbálja megtalálni a megfelelő utakat nehéz ellenfeleink számára.”