Meghívó

"Hiszem, hogy amikor valaki könyvet olvas, a fejében megszületik a saját filmje, arcot teremt a szereplőknek, megrendezi a jeleneteket, hallja a hangokat, érzi a szagokat. És pontosan emiatt van az, hogy ha valaki megnézi a filmes változatát egy könyvnek, ami tetszett neki, mindig csalódottan jön ki a moziból, és mindig azt mondja: a könyv sokkal jobb volt".

Paulo Coelho


2021. március 17., szerda

Daimler és a motorkerékpár

 "Leírhatatlanul jó érzés, amikor az ember egy motorral hajtott járművet használ, amely kellőképpen gyors, és szabadon lehet róni vele az utakat"

Gottlieb Daimler német gépészmérnök, az autózás úttörője 187 évvel ezelőtt született ezen a napon. Stuttgarti mérnöki tanulmányai után Angliában és Franciaországban ismerkedett meg közelebbről a szerszámgépgyártással. Hazatérése után a karlsruhei gépépítő társulat műhelyfőnöke lett.

Daimler és a tőle mindössze 120 kilométerre, az ugyancsak németországi Mannheimben dolgozó Carl Benz is egy olyan benzinmotoros járművön dolgozott, melyet nem lovak húznak. Valószínűleg soha nem ismerték egymást személyesen, mégis ők számítanak a Daimler AG (korábban Daimler-Benz) alapítóinak. Járműveikhez Nikolaus August Otto találmányát, a belső égésű motort használták fel.

A jómódú Daimler a Stuttgart melletti Bad Cannstatt-ban vásárolt egy villát, és itt dolgozott Wilhelm Maybach konstruktőrrel együtt. Izzófejes gyújtás segítségével egy gyorsjárású erőforrást fejlesztettek ki, amely később a Reitwagent hajtotta. . Ez olyan - úszó rendszerű – porlasztó volt, amely lehetővé tette, hogy benzint használjanak üzemanyagként. (A porlasztó végleges megoldása a magyar Bánki Donát és Csonka János nevéhez fűződik.)

A hasonlatosság miatt Standuhrnak (azaz állóórának vagy nagypapa órájának) nevezett egyhengeres, négyütemű motor hengerűrtartalma 264 köbcenti, végsebessége 12 km/óra volt, mindössze fél lóerős teljesítményét 600-700-as percenkénti fordulatszámon adta le. A motorkerékpár elindítása elég körülményes volt, melynek során a lónyeregre emlékeztető ülést az erőforrásra rögzítették, ami így gyakorlatilag a vezető lábai között dolgozott, nem kevés hőt kibocsátva.

1885. április 3-án szabadalmi oltalmat kapott motorjuk erejét úgy tették próbára, hogy egy kerékpárszerű járműre szerelték fel, így született meg a világ első belső égésű motorral hajtott, önerőből mozgó járműve, a motorkerékpár.

Daimler bízott abban, hogy ha az ember a maga hajtotta kerékpáron nem borul fel, akkor a motor hajtotta biciklin is a nyeregben marad. A biztonság kedvéért a járművet két kis segédkerékkel is ellátták, 1885. november 18-án a Cannstatt és Untertürkheim közötti útszakaszon tesztelték, a nyeregben Daimler 17 éves fia, Paul ült. A néhány kilométeres kirándulás közben a motor fölötti ülés átmelegedett és meggyulladt, de nagyobb baj nem történt.

Ez volt az első motorkerékpár, de valójában sokkal többet jelentett ennél. Ez volt az első belső égésű motorral felszerelt, önerőből közlekedő jármű is egyben. Az „automobil” szó „önerőből mozgót” jelent, így tehát Daimler Reitwagenét nevezhetjük az első automobilnak is.

Továbbiakat még olvashatsz a Mult-kor és az  Autotechnika cikkében. Ez utóbbi folyóirat nyomtatott változatát könyvtárunkban is megtalálod.