Jorge Semprun

 

“A boldogságot és a boldogtalanságot viseld egyaránt nyugodtan – minden elmúlik, s elmúlsz te is.” (Jorge Semprún: A nagy utazás)

Jorge Semprún y Maura 1923. december 10-én született Spanyolországban, Madridban. Párizsban végezte egyetemi tanulmányait, a Sorbonne-on filozófiát hallgatott. 1943-44-ben bekapcsolódott a francia ellenállási mozgalomba, de elfogták, és a buchenwaldi lágerbe szállították. Ezekből az élményekből született világhírű regénye, A nagy utazás.

A bonyolult szerkezetű mű kerete a négynapos, iszonyattal teli vonatút a compiégne-i táborból Buchenwaldig. A cím másik jelentése az a szellemi utazás, amit önnön emlékeiben kell az írónak megtennie, hogy 16 év távlatából felmérje az antifasiszta harc lényeges jelenségeit. Az elbeszélő Gérard, aki sok vonatkozásban az íróra emlékeztet, egyes szám első személyben beszéli el az utazást. Az utazás jelen időben elbeszélt jelenetei közé ékelődik mindaz, ami előtte és utána történt.  

A regény nem csupán a láger szörnyű emlékeit idézi: általa az élet, az emberi sors egészéről is vall az író. (ekultura.hu)   A regény négy napon és öt éjszakán át tartó megrázó utazás a koncentrációs tábor felé, egy tömött tehervagonban, 119 másik politikai fogollyal együtt, csak úgy állva és étlen-szomjan, ahogy állatokkal se bánnak. Az író, szabad folyást enged az utazás előtti és utáni emlékeinek, egyik témát fonja a másikba, vissza-visszatérve egy korábbihoz, míg végül egyre zaklatottabb hangvételben, de beszélni képes róla. Illatok, hangok, dallamok, tájak keltik ezeket a gondolatfoszlányokat, melyek áradatából nem lehet kikecmeregni. Sodorja magával az embert a történelem, az emberi sorsok, halálesetek, nők, gyerekek, áldozatok, elkövetők, borok, kocsmák sora, hogy szinte már beleszédülünk. Remek írás egy olyan témáról, amiről azt hiszi az ember, hogy már mindent tud.

     Jorge Semprún közös könyvet is írt és Dominique de Villepinnel az európai emberről. Az európai ember utazó, aki soha nem érezheti magát idegennek egyetlen európai országban sem: „adjanak nekem egy várost folyóval, néhány könyvtárral, múzeumokkal, kávéházakkal, természetesen, terekkel, ahol a napon olvasni lehet, és otthon leszek, heimlich. Vagyis, Európában” – határozza meg Semprún az európaiság lényegét. Franciaország élen járt ebben, amikor menedéket, otthont nyújtott Picassónak, Mirónak, a spanyol republikánusoknak, a nácizmus üldözöttjeinek. Európa határai elsősorban kulturálisak, amely összefüggésben a földrajzi határok másodlagosnak számítanak. E kultúra alapja a ráció, valamint a világ „európaizálásnak” vágya, nem földrajzi, de spirituális értelemben: gondolatok, intézmények terjesztését jelenti. E könyvben nemcsak hatalmas mennyiségű történeti, irodalmi, politikai és filozófiai tudás rejlik, amely lehetőséget ad, hogy mélyebben, a gazdasági és intézményi kérdéseken túl is megismerjük az európai eszme, az európaiság lényegét, hanem két elkötelezett, érzékeny és művelt európai ember párbeszédén keresztül mutat rá, hogy Európa nem bal- vagy jobboldali projekt. Hanem mindannyiunké. (epa.oszk.hu)

“Az embernek gyakrabban kellene időt szakítania, vagy lehetőséget teremtenie, hogy az erdőt hallgassa. Hosszú korszakai voltak életemnek, amikor nem hallgathattam az erdőt. Megállok és hallgatom. Ez a tompa, bénító öröm abból a bizonyosságból fakad, hogy ittlétem tökéletesen esetleges, hogy alapvetően felesleges vagyok. Nem vagyok szükséges a zsongó erdő létéhez, ebben rejlik tompa örömöm forrása.” (Jorge Semprún: A nagy utazás)   Forrás: cultura.hu