Ahogy kinézek az ablakon, havas háztetőket
látok. Így gondolataim az első hó körül forognak.
A Nemzeti Sport weboldalán találtam egy
érdekes írást, innen hoztam egy részletet:
„Nekem mindig is az első hó számított a tél hivatalos „megnyitójának.” Hiába csattogtak már augusztus végén a sílécek az ausztriai gleccserpályákon vagy az argentínai lejtőkön, az igazi tél akkor érkezett meg, amikor legalább Hargitafürdőn fehérbe burkolóztak a hegyek. ..
A koronavírus miatt a hüttéket persze az
idén el kell kerülni. A korai kőkorszakból származó, sílécet használó embereket
megjelenítő barlang-, illetve sziklarajzokon sem látni forraltborozó figurákat.
Persze .. a hó és jég borította területeken elsősorban a mindennapi
létfenntartáshoz kellettek ezek a csúszó közlekedési eszközök, de .. az emberbe
kódolt versenyszellem meglehetősen hamar kitermelte az első viadalokat is.
Hiszen azt sem tudhatjuk biztosan, hogy a hozzávetőlegesen tízezer esztendővel
ezelőttire becsült kínai rajzok munkába siető síelő alakot ábrázolnak-e, vagy
egy küzdelem résztvevőjét. A svájci, skandináviai vagy oroszországi leletek
alapján a világ legöregebb korcsolyáit nagyjából 3000 évesre taksálhatjuk,
amihez képest az első hollandiai versenyről tanúskodó híradás 1676-os datálása
történelmi léptékben mérve szinte szót sem érdemel. Ha azonban a fejlődési
ütemet nem az okostelefonok ritmusához viszonyítjuk, már helyükre is kerültek a
dolgok.
A síléceknek nem feltétlenül sportcélú, de
rendeltetésszerű használatára még korábbról ismerünk eseteket: a modern
Svédország megalapítójaként, a svéd nép felszabadítójaként tekintett I. Gusztáv
(Gustav Vasa) 1521-ben sítalpakon menekült Norvégiába az országot uralmuk alatt
tartó dánok elől. A Vasaloppet néven ma már világhírű össznépi sífutással e
sajátos símaratoni emléke előtt adózik az utókor. Maga a sí is norvég szó,
eredetileg fahasábot, átvitt értelemben hótalpat, hókorcsolyát jelent. Ha azt
is hozzáteszem, hogy az északi népek sítalpakon érkező istenségként képzelték
el mitikus ősatyjukat, Nort, a kizárólag Észak-Európában ismert férfi
síistenséget, „kollégája” Ull pedig nyolcvannál is több földrajzi hely névadója
Norvégiában, közben kereszt- és családnévvé is nemesült, nos, akkor még kevésbé
meglepők a fejlemények. …”
A cikk folytatását itt tudod elolvasni: Csinta Samu: Az első hó
Zárógondolatként is e cikk befejezését választottam:
„Csak a hóborította, szikrázó hegyek változatlanok.
És a reményeink, amelyeket félig gondolatban mondunk el, ha odakinn borzongató
szépséggel hull az első hó.”