Karácsony előtt egy kiváló író klasszikus,
ünnepi regényét ajánlom. Egy történetet az újrakezdésről, a megbocsátásról,
emberi sorsokról és persze a szeretetről.
Charles Dickens karácsonyi ének című regénye 1843-as első megjelenése óta sikeres, rengetegen olvassák. Talán a régi karácsonyok hangulatát idéző, 19. században játszódó története, vagy szép és olvasható nyelvezete miatt. Esetleg misztikus volta, vagy a sok érzelem miatt. A regény elején az Olvasó megismeri a gonoszságot, amelyet Ebenezer Scrooge testesít meg. Számára a karácsony is csak olyan nap, mint a többi, dühvel és megvetéssel nézi az emberek ünnepi készülődését. Kidobja a karácsonyi énekeket kántáló koldus kisfiút és a szegényeknek gyűjtő úriembert egyaránt, kiszipolyozott írnokát is felmondással fenyegeti.
Este, hazatérve magányos házába jelenést lát: meglátogatja Marley, rég halott üzlettársa, s bejelenti
három további
szellem érkezését. Az első a régi karácsonyok szelleme, aki végigvezeti Scrooge
urat saját hajdani életén, s elfelejtett, fájó emlékeket elevenít föl benne. A
második az új karácsony szelleme, aki felnyitja Scrooge szemét a körülötte élők
sorsára, nyomorúságára és vidámságára, szenvedéseikre és emberségükre. Végül a
harmadik, a jövő szelleme megmutatja neki saját, ijesztő, magányos halálát.
Scrooge urat a jelenések új emberré teszik: más szemmel kezdi látni a világot.
Ahogy a szellem megmutatja neki a múlt árnyait, úgy enged fel kicsit a lelke. Mogorva
lelkébe belopózik a sajnálat, az aggódás és végül a szeretet érzése. S vajon
mikor lehet leginkább megbocsátani, ha nem karácsony idején?
Ha a megfilmesített változatot választanád, azt is megteheted: