Vasárnap, december 13-án Luca napját
ünnepeljük. Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumban a következőképpen ír róla: Az
Egyház nem véletlenül helyezte szűz vértanújának, Luciának ünnepét éppen erre a
napra, hiszen a név a lux 'fényesség' származéka. December tizenharmadik napja
a Gergely-naptár életbelépte (1582) előtt az esztendő legrövidebb, egyúttal a
téli napfordulat kezdő napja volt. Ez az archaikus néphagyományban, amely a
természeti jelenségeket és változásokat pontosan számon tartja és
szimbolikus-mágikus összefüggésekben is szemléli, igen jelentős időpont. Luca
napja méhében hordozza az új esztendő reménységeit, de gondjait, próbatételeit
is. Tele van főleg asszonyi kezdeményezésekkel és változatos tilalmakkal,
amelyeknek hatása, következménye a primitív népi felfogás szerint azután az
egész új esztendőben érvényesül.
A Luca (Lucia) név a ‚fény’ (lux) szóból ered. A fény ugyanis szép, ha rátekintünk, mert mint
Ambrus mondja, a fénynek az a természete, hogy a tekintet számára mindent széppé tesz. Terjedése szennyeződés nélküli, mivel akkor sem szennyeződik be, ha valami tisztátalan dologban terjed tova; egyenesen halad, elhajlás nélkül; igen hosszú utat jár be, bajos késlekedés nélkül. Mindebben megmutatkozik, hogy Szent Luca szűzben megvolt a szüzesség ékessége minden romlottság nélkül; a szeretet szétterjedése, bármiféle tisztátalan szeretet nélkül; az Isten iránti feszült figyelem egyenes iránya bármi elhajlás nélkül; az isteni működés igen hosszú vonala a nemtörődömség késlekedése nélkül. Vagy Luca annyi, mint ‚a fény útja’ (lucis via). (Jacobus de Voragine: Legenda Aurea –részlet) jelesnapok.oszk.hu
Az előrelátó ember december 13-án, Luca napján, gondolni kezd a következő évre. Közben készíti a széket, minden napra kis munka, ha december 26-án, a keresztúton, éjfélkor ráállva meg akarja pillantani a reá vonatkozó boszorkányt. (Akinek van boszorkánya azért, hátha jut még egy, szebb, jobb, akinek nincs, nem jutott, ő reménykedjen, ezen az éjszakán felismeri, meglátja seprőn elsuhanni a szürke téli felhők alatt.)
A téli napforduló a boszorkányok
főnökasszonyának, Lucának a napja. Luca királynő megköveteli, hogy a többi
hatalmassággal együtt őt is ünnepeljük. És éppen mint a civil nagyurak, ő is
számonkéri. Ezért nem árt, ha tudjuk, mennyi mindent kérhet számon.
Luca napon tilos nagyobb munkát elkezdeni, viszont engedélyezett, sőt, kívánatos a szokottnál jobb kedvű, lendületesebb szerelem. Luca ezt jó szemmel nézi. Aki Lucát szerelemmel köszönti, s a tizenhárom napot végigcsinálja, a szerelem, a szeretett társ végigkíséri, el nem hagyja semmi pénzért a következő Luca napig. (Onagy Zoltán: Luca széke)