James Russell Lowell, „az Amerikában
valaha élt legjobb ítélőképességű, legfilozofikusabb és legbátrabb irodalmi
kritikusnak” nevezte, hozzátéve, hogy szerinte időnként kéksavat (hidrogén-cianidot)
használt tinta helyett. Poe-t íróként is számon tartották; az egyik első
amerikai író volt a 19. században, aki nagyobb népszerűséget szerzett
Európában, mint saját hazájában. Részben korai Baudelaire-fordításainak
köszönhetően rendkívüli tiszteletnek örvend Franciaországban.
A Poe detektívtörténeteiben szereplő C.
Auguste Dupin a világirodalom szinte minden későbbi detektívjének alapjául
szolgált. Sir Arthur Conan Doyle azt mondta, hogy „Poe összes detektívtörténete
egy gyökeret alkot, melyből egy új irodalom született… Hol voltak a
detektívtörténetek, míg Poe nem lehelt beléjük életet?” A Mystery Writers of
America nevű szervezet évente odaítélt díját Edgar Allan Poe-díjnak nevezték
el. Poe művei hatással voltak a sci-fire is: Jules Verne Jégszfinx címmel
folytatást írt az Arthur Gordon Pym nantucketi tengerész elbeszéléséhez. H. G.
Wells ezt mondta a regényről: „a Pym tökéletesen illusztrálja, hogy egy
intelligens elme milyennek képzelte el a déli sarkvidéket száz évvel ezelőtt”.
Poe úgy vélte, hogy egy irodalmi mű
jelentésének a felszín alatt kell maradnia. Mint írta, a nyilvánvaló jelentést
hordozó művek megszűnnek műalkotások lenni. Úgy gondolta, hogy az értékes
irodalmi alkotás tömör és egy jól meghatározott hatás elérése törekszik; ennek
érdekében a szerzőnek mindenféle érzelmet és gondolatot tekintetbe kell vennie. (wikipedia)
Válogatott művei, közöttük elbeszélések is
a mek.oszk.hu oldalán olvashatóak.
De most nézzük érdekességképpen egyik
legismertebb versének csupán első versszakát, hogyan is fordította 3 neves
költőnk:
|
A
holló Egyszer - únt éjfél közelgett - bóbiskoltam elfelejtett Tudományok
furcsa könyvén, ellankadva terhesen, Fejem
csügge... egyre jobban... s im egyszerre ajtóm roppan, Mintha
egy kéz félve koppan - dobban ajtóm csöndesen. S
szóltam: "Éji vendég toppan küszöbömre csöndesen: - Az lehet, más semmisem." |
A
holló Egyszer elmúlt régen éjfél, ültem álmos lámpafénynél, Régi,
bűvös fóliánson tétovázott a kezem, S
hogy nehéz fejem lehajtom, észrevétlen koppan ajtóm, Roppan
félve és sóhajtón, zaj motoz a reteszen; "Éji
vándor", így susogtam, "az babrál a reteszen; Az lehet, más senkisem." |
A
holló S
furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár, Lankadt
főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant, Künn
az ajtón, mintha roppant halkan roppanna a zár. "Vendég
lesz az", így tünődtem, "azért roppan künn a zár, Az lesz, más ki lenne
már?" |