Dürrenmatt

 

100 évvel ezelőtt, ezen a napon született Friedrich Dürrenmatt, svájci német drámaíró, elbeszélő. Drámaíróként Brecht óta a német nyelvterület világszerte legsikeresebb drámaírója.

Irodalmi őseinek Plautust, Molière-t,, Shaw-t, Wildert tartotta, de életművére Brecht gyakorolta a legnagyobb hatást, mely elsősorban a közéleti problematika állandó fölvetésében jelentkezik.

1959-ben a mannheimi Schiller-díjat, 1960-ban a svájci Schiller-alapítvány nagydíját nyerte el. A Schiller-díj átvételekor mondta: „A forradalmárok ama régi hittétele, hogy az ember képes és köteles megváltoztatni a világot, az egyén számára megvalósíthatatlanná lett, érvényét vesztette, ez a tétel már csak a nagy tömegek számára használható jelszó, politikai robbanótöltet, a sokaság hajtóereje, az éhezők szürke hadseregeinek reménye. A rész nem olvad többé az egészbe, az egyén a közösségbe, az ember az emberiségbe. Az egyén számára nem marad más, mint a tehetetlenség, az az érzés, hogy figyelmen kívül hagyják, hogy nem szólhat bele a dolgokba, hogy le kell buknia a felszín alá, ha nem akar végleg elmerülni.” (enciklopedia.fazekas.hu)

Dürrenmatt Fizikusok című drámájában az atomkor tudósainak emberfeletti felelősségéről szól,

azonban a zseniális dramaturgiai ötlet helyenként háttérbe szorítja a valódi konfliktust, a fizikusok erkölcsi felelősségének problémáját. A darab a modern tudományos világnézetek csődjéről szól. Cselekménye a felelősség elől bolondokházába menekült tudósok körül forog, s ez az idegszanatórium tágul őrült világunk szimbólumává, melyben elmebetegek a világ felrobbantásán munkálkodnak, s a „józanok” az őrültek házába menekítik gondolataikat, nehogy embertársaik ártalmára legyenek.

A történetet máris elolvashatod innen: 

Friedrich Dürrenmatt: A fizikusok

Kedvcsinálóként pedig egy kolozsvári középiskolába invitállak, ahol a diákszínjátszó csoport tűzte műsorára a dráma előadását: