Meghívó

"Hiszem, hogy amikor valaki könyvet olvas, a fejében megszületik a saját filmje, arcot teremt a szereplőknek, megrendezi a jeleneteket, hallja a hangokat, érzi a szagokat. És pontosan emiatt van az, hogy ha valaki megnézi a filmes változatát egy könyvnek, ami tetszett neki, mindig csalódottan jön ki a moziból, és mindig azt mondja: a könyv sokkal jobb volt".

Paulo Coelho


2021. január 11., hétfő

Sorsjáték

 

Eötvös József idézet

         Angliában megrendezték az első sorsjátékot. (452 éve)             olvasható az   ezenanapon.hu weboldalán.

    Ha utánaolvasunk, kiderül, hogy a szerencsejátékok                 története korábbra nyúlik vissza, hiszen bizonyítékok vannak arra, hogy például a lottózáshoz hasonló játékok már az ókorban is léteztek. A lottóhoz hasonló sorsjátékok bevételéből gyakorta nemcsak a szerencsés nyertes - és a szervezők -, de a közösségek is gazdagodtak, hiszen nem egyszer a városok fejlesztésére használták a befolyt összeg egy részét.

Az ókori rómaiak előszeretettel hódoltak a lottó egy ősi formájának, az úgynevezett APOPHORETÁNAK, amelynek keretében a felsőbb körökben a vacsorák után nem ritkán pompás nyereményekért lehetett szerencsét próbálni. Igaz, a legpazarabb nyeremények így vagy úgy, de gyakran a csoport befolyásosabb tagjainak birtokába kerültek. Augustus császár aztán meglátta a lottójátékban azt a megoldást, amely az akkor éppen jelentős felújításokra szoruló Róma fejlesztésének költségeit éppúgy biztosíthatta, mint saját személye népszerűségének fenntartását. Sokáig egyebek mellett földterületekért, rabszolgákért folyt a játék, de majdnem 200 évvel később, Heliogabalus császár lottójátékán már kellemetlenebb meglepetés is várta a - nem is feltétlenül önszántukból játszó - lottózókat. A sorsjegyeket katapulttal juttatták a közönséghez, és aki állattetemet kapott, tulajdonképpen még szerencsésnek is mondhatta magát, hiszen máskor darazsak, méhek, sőt, halálbüntetések is szerepeltek a "díjak" között.

A legelső olyan európai lottósorsolást, ahol pénznyeremény is gazdára talált, feltehetőleg 1476-ban tartották Modenában, a D’Este család támogatásával, de a ma is ismert 90/5-ös játék közvetlen elődjének a genovai szenátorválasztások, s az ezekhez kötődő fogadások tekinthetőek. Az olasz városállamban a politikához kapcsolódott a játék kialakulása, hiszen a városvezetők közé évente 5 új tagot választottak, mégpedig 90 polgár közül. Ennek az 5 új honatyának a kilétére kötöttek fogadásokat a város polgárai. A telitalálat esélye 1:44 millióhoz volt, csakúgy, mint ma az Ötöslottóban. (www.origo.hu)

Eötvös József idézet