„A Mont-Blanc lábánál fekvő előkelő
üdülőhely, Charmonix békés „telelői” 1924 január végén egy plakátra figyeltek
fel, amely „Nemzetközi Téli Sporthetet” hirdetett. Önmagában az esemény is
szenzációt sejtetett, de különös atmoszférát adott a havas-jeges versenyeknek,
hogy a felhíváson olvasható volt a VIII. párizsi olimpiai játékokra való utalás
és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság védnöksége.
A versenyzők és a nézők akkor még nem
sejtették, hogy az első téli olimpia résztvevői voltak. A NOB már az alapító
okiratában megemlítette a téli sportokat a javasolt műsorszámok között. Ebből
azonban sokáig nem lett semmi, (...) Az 1924-es párizsi olimpia ismét
aktuálissá tette a téli olimpia gondolatát, de a „lausanne-i urak” csupán
annyit engedélyeztek, hogy Chamonix-ban nyílt téli sporthetet rendezhetnek,
azonban ez hivatalosan olimpiai bajnokságnak nem tekinthető.
Végül 16 országból – néhány híján – 300
versenyző indult a francia üdülőhely rendezvényein, köztük 13 hölgy. Meglepő,
hogy az addig tiltakozó északi országok valamennyien eljöttek és kitűnően
szerepeltek (a 14 számból 9-et megnyertek!) (…) Szerencséjük volt a
rendezőknek, az időjárással: az egy hét óta tartó alpoki esőzés a megnyitó
előtti éjjel állt el és fagyott, így a jeges-sportok is színre léphettek. (…)
Magyarországot négy síelő képviselte: Déván István, Háberi Aladár, Németh
Ferenc és Szepes Béla. (…)
A játékok műsorán a már a korábban a nyári
olimpián szereplő jégkorong és műkorcsolya mellett megjelentek az északi
síversenyek, a gyorskorcsolyázás és a bob. Bemutató jelleggel pedig feltűnt a
curling és a sílövészet. Az első olimpia egyik legnagyobb szenzációját
kétségtelenül a svájci bobosok szolgáltatták, akik tombolán nyerték a fából
készült járművüket, és igazi pályán Chamonix-ban siklottak le először, a
felmelegedő időnek és a megolvadó jégnek köszönhetően végül széles nyomtávú
faalkotmányukkal megszerezték az aranyérmet a kásás jégen lelassuló modernebb
felszerelésekkel induló csapatok előtt. A rendezvényen 16 ország 258
versenyzője mérte össze tudását 16 versenyszámban. Az éremtáblázatban az élen
az északi sísport szülőhazája Norvégia végzett megelőzve Finnországot és
Ausztriát.
A versenyek befejeztével Coubertin úgy nyilatkozott: „Ez a hóborította előjáték minden tekintetben sikerült”. Egy év múlva a prágai 23. NOB ülésszakon a 62 éves elnök lemondott, de előtte még megszavaztatta, hogy fogadják el a Chamonix-i sportheteket az első téli olimpiának. A nyári játékoktól eltérően a téli olimpiákat arab számmal jelölik és csak akkor, ha ténylegesen megrendezték.” ( jakd.hu )
A téli olimpiai játékok jellegzetessége,
hogy a rendezvények sikeres lebonyolítása sokkal inkább függ az időjárási és
földrajzi tényezőktől, mint a nyári olimpiák esetében. Például 1964-ben
Innsbruck-ban a hóhiány és az enyhe idő, 1984-ben, Szarajevóban pedig a
hirtelen leesett hatalmas hómennyiség okozott gondot, a New York állambeli,
mindössze 568 méteres tengerszint felett felkvő Lake Placid-ben pedig annak
ellenére rendeztek kétszer téli olimpiát, hogy először vasúton szállították a
havat a rendezvény színhelyére. A második olimpián pedig a kor akkori
legkomolyabb hóágyúparkja biztosította a megfelelő hóréteget a sípályákon.
A Prágai Magyar Hirlap, 1924. januári
száma így a magyar sportolók elindulásáról: A magyar sielők elutaztak az olimpiádra.
Budapestről táviratoztak: Szepes Béla, az idei bajnok, Haberl Aladár, jelenlegi
legjobb ugrónk és Németh Ferenc, ki az 50 kilométeres versenyben indul a
francia olimpiádon, elutaztak Budapestről. Útjuk először a tiroli St.-Anton am
Arlbergbe vezet, ahol tréningjük aránylag a legolcsóbb. Itt várja be a csapat a
vasárnapi verseny után kiutazó Déván Istvánt és Szepes-Strauch Gyulát.
Chamonixben Delinár, Déván, Szepes Béla és Gyula indul a 17 kilométeres
versenyben, Németh Ferenc az 50 kilométeren, Haberl Aladár és Szepes Béla az
ugrásban. Az olimpiád végeztével a magyar csapat St.-Moritzba utazik, ahol
mindannyian részt vesznek a svájci bajnokságban, mégpedig Déván és Delmár már a
30 éven felüliek versenyében, míg a többiek az I. oszt. versenyekben.
Forrásként a library.hungaricana könyvtárát használtam.