Meghívó

"Hiszem, hogy amikor valaki könyvet olvas, a fejében megszületik a saját filmje, arcot teremt a szereplőknek, megrendezi a jeleneteket, hallja a hangokat, érzi a szagokat. És pontosan emiatt van az, hogy ha valaki megnézi a filmes változatát egy könyvnek, ami tetszett neki, mindig csalódottan jön ki a moziból, és mindig azt mondja: a könyv sokkal jobb volt".

Paulo Coelho


2021. február 15., hétfő

Telefonhírmondó

 

„Mi hajt, hogy mindig valami mást keressek, nem, nemcsak mást, azt mondanám inkább, hogy újat, olyasvalamit, ami addig nem létezett. Az erdélyi vonalon a vasútért lelkesedtem, azután a távíróért, a távíróközpontért, most meg, úgy látszik, a telefonközpont ötlete rezegteti meg az agyam »lemezkéjét«. Nekünk, akik efféle tevékenységre adjuk a fejünket, nem szabad késedelmeskednünk." (Gyárfás Endre: Halló, itt Puskás című könyvéből)

128 évvel ezelőtt szólalt meg először Budapesten a Telefonhírmondó, vagy ahogy akkor nevezték a "Beszélő újság". Feltalálója, a pesti hajózási vállalkozó fia, Puskás Tivadar 1844. szeptember 17-én Pesten született. Katonás fegyelemben nevelkedett, nagyszerűen lovagolt és jól vívott, de soha nem bírta a kötöttségeket. A bécsi Műegyetemen, majd Angliában folytatta tanulmányait. Óriási akaraterejét bizonyította, hogy igen rövid idő alatt megtanult angolul. Nyelvtudásának fejlesztéséhez egy angol lordnál vállalt állást nevelőként.

Erdélyben az angol vasúti társaság helyi képviseletének volt a tisztviselője, majd főmérnöke. Bécsben, az 1873-as Világkiállítás évében létrehozta Közép-Európa első Utazási Irodáját. Amerikában földet vásárolt és arany után kutatott. Később Brüsszelben már egy távíróhálózat kiépítésén munkálkodott.

Egész életében lenyűgözte az új világ ezernyi lehetőségeivel, és újabbnál újabb találmányaival. Nem véletlen, hogy Párizsban Thomas Edison találmányainak terjesztésével foglalkozott, együtt dolgozott Nikola Teslával, és vállalkozó kedve soha sem hagyta nyugodni. A legenda szerint a telefon tesztelésénél Puskás Tivadar használta elsőként a „hallom" szóból származó „hallót", amely azóta az egész világon elterjedt a telefonálásnál.

A Telefonhírmondó sok tekintetben a rádió előfutárjának tekinthető. Egyetlen szpíker hangját osztotta szét megsokszorozva, tetszés szerinti számú hallgatókészülékek között. A szakemberek az előfizetők szobájának falára két hallgatókészüléket szereltek fel, amihez az utcáról felfutó dróton át jöttek a hírek. A műsor leghangsúlyosabb részének a hírközlés számított: a híreket nappal folyamatosan közölte és óránként változtatta. A legfontosabbak a tőzsdei jelentések voltak, ezek negyedóránként változtak, és a pestin kívül az induláskor három, két év múlva hét európai és egy amerikai városból közölt árfolyamokat. A Telefonhírmondó esténként és hétvégén hangverseny-, opera- és színházközvetítésekkel szolgált. Saját stúdiójából is továbbított irodalmi felolvasásokat, kamarakoncerteket. (mmi.elte)  A Telefonhírmondó sikerét Puskás Tivadarnak köszönheti, aki meglátta a választ az aktuálisan felmerülő igényekre, elegáns technikai megoldást kínált, és megszerezte az ehhez szükséges tőkét. A Telefonhírmondó megjelent a kávéházakban, kórházakban, a szállodákban, az ügyvédi irodákban, az orvosok várótermeiben és a fodrászatokban.  (origo.tudomany)

A Millenniumi kiállításon külön telefonhírmondó pavilon volt, melyről az alábbi tudósítást olvashatták a korabeliek:

……...Mikor aztán valaki négy pavillont alaposan végig nézett, ugyancsak vonszolja a lábait s pad után néz, hogy leülhessen. Csakhogy a padok is el vannak foglalva, s a melyik szabad, arra bizonnyal nincs ráirva, hogy ingyen, hanem ez: 5 krajcár. S inkább hozzátesz a fáradt szemlélő még 5 krajcárt s megtekintheti a telefon-hirmondó pavillonját, hol leülhet, füleihez teheti a rendelkezésére álló két kagylót, s hallgathatja a katona zenét, ének-szólót vagy más egyebet, ami soron van. E pavillonban pihen is, élvez is, mulat is az ember. Pihen, mert ül; élvez is, szép jó zenét, éneket hallgat, és mulat, mert sokszor nézni való is akad. Pl. aki sohasem hallott a telefonhírmondóról, bárgyún körülnéz, s nem tudja elképzelni, honnan jön a zene ; egyik-másik a falhoz is szoritja fülét, hogy talán a mellékszobában muzsikálnak, mások ezen nevetnének, s mivel nem illik hangosan nevetni, egy-egy elfojtott kacagást hallunk csak: »brü-hü-hü, hi-hi-hi.« . . . A végén pedig azzal a gondolattal távozunk, hogy a mulatság megérte a 10 krajcárt és szinte felvillanyozottan folytatjuk utunkat az egyes pavillonokba. …. (library.hungaricana)

Végül a NEMZETI FILMINTÉZET filmarchívumából csemegézünk 50 éves a telefonhírmondó címmel:

filmhiradokonline