Gazdag családból származott, apja a helyi papírgyár
főrészvényese és igazgatója volt, aki fia számára biztosította a kitűnő
nevelést. Az ifjú Brecht jó tanuló volt, ám az iskolai fegyelmet igen nehezen
tűrte, az I. világháború kitörése után háborúellenes dolgozatáért majdnem ki is
csapták a gimnáziumból.
1917-ben a Müncheni Egyetem orvosi
fakultására iratkozott be, a háború utolsó évében szanitécként szolgált a
hadseregben. 1923-ban abbahagyta orvosi tanulmányait, és a Müncheni
Kamaraszínház dramaturgja lett. A világhírnevet az 1928-ban színpadra került,
Kurt Weill zenéjével készült groteszk hangvételű Koldusopera című darabja hozta
meg számára, amely egy 18. századi angol dráma feldolgozása. A következő darabbal,
a Mahagonny városának tündöklése és bukása című művel megalkotta teljesen új
drámaelméletét az epikus színházról, amelynek lényege, hogy a színház ne tegye
a nézőt a darab részévé, ne akarjon érzelmileg hatni rá, hanem tárgyilagos
formában közérdekű problémákat tárjon a néző elé, teremtsen távolságot a néző
és a színpad között, az értelemre hasson. Hitler 1933-as hatalomra jutása után
menekülnie kellett hazájából, emigrációban írta legjelentősebb drámáit is: a tudósok felelősségét boncoló Galilei
életét, a háború értelmetlenségét bizonyító Kurázsi mamát, a kapitalizmus
kíméletlenségét vázoló Szecsuáni jólélek című darabot. 1941-ben Hollywoodban próbált szerencsét,
kevés sikerrel. Megírta az ősi kínai történetet feldolgozó Kaukázusi krétakört,
majd visszatért Európába. 1956 augusztusában egy fel nem ismert, s így
kezeletlen reumás láz támadta meg Brecht szívét és idegrendszerét, ez okozta a
halálát. Műveiből több filmfeldolgozás is készült, drámáit folyamatosan
játsszák a színpadokon. (mult-kor.hu)
A világhírnevet hozó darab, A Koldusopera hőse, Macheath – az egyik népszerű magyar fordításban Bicska Maxi – nagystílű, profi bűnöző és bandavezér, aki szakmájának olyan „köztiszteletben álló”, fehér kesztyűs mestere, mint akármelyik tekintélyes polgár vagy üzletember a maga mesterségének. A Koldusopera kihívóan pimaszul és maradandó érvénnyel hirdeti a polgár leplezett és a bűnöző nyílt rablásának lényegi azonosságát, és ez részben azoknak az ironikus dalbetéteknek, songoknak köszönhető, amelyek egyrészt az „opera”-jelleget parodizálják, másrészt a történtek csúfondáros-keserű tanulságait fogalmazzák meg.
A Magyar Elektronikus Könyvtáron keresztül egy kattintás és máris olvashatod:
Bertolt Brecht: Koldusopera
"A
bölcsességgel sokra nem megyünk
A dicsőség szegényes szenvedés
A bátorság, a hírnév oly kevés
S a nagyságból most már elég nekünk.
És a probléma ezzel véget ér
Mert kellemesen csak a gazdag él!"