„Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk. Ez a pillanat, mikor egyszerű és világos lesz valami, ami az elébb homályos és érthetetlen volt, ez a pillanat, mikor fölénk hajol Isten.”
Márai Sándor: A négy évszak
Nemsokára itt a húsvét. Ha az ünnepről szeretnétek olvasni vagy díszeket készíteni, figyelmetekbe ajánlom könyvtárunk könyveit:
Karácsony, húsvét, pünkösd : nagy ünnepeink a hazai és közép-európai hagyományvilágból : 1. Kötet IN: Bálint Sándor : Ünnepi kalendárium. Szeged : Mandala, 1998.
Massenkeil, Angelika : Húsvéti dekorációk . Bp. : Cser K., 2001.
Ugyan a tavaszi szünet nagyon rövid lesz, de olvasásra mindig jut idő. Most egy nagyon rövid regényre hívom fel a figyelmet:
Anna Gavalda:
Anna Gavalda kisregénye egy estés olvasmány, magával ragadja az embert: rövid mondatokban „beszél”, hűen visszaadva egy 13 éves kamasz fiú mentalitását, gondolatait a világról és környezetéről.
A regény ezekkel a mondatokkal kezdődik: „Utálok suliba járni. Az égadta világon semmit nem utálok így.” A mai világban, mikor szinte minden iskolai osztályban vannak tanulási zavarokkal küzdő, tanulásban akadályozott gyerekek, akiket elnyel az iskolarendszer, akik nem tudnak beilleszkedni a hagyományos oktatás kereteibe, különösen aktuális Anna Gavalda könyve.
Gregoire Dubosc, a főhős sem tud magolni, a könyvek fölött görnyedve tanulni, talán kicsit nehezebb is a felfogása, mint a többieknek, gyakorlatiasabb, mint társai, találmányai vannak, szeret bütykölgetni mindenfélét nagyapja sufnijában. Gregoire sok kudarc és megalázó élmény után egy neki való iskolában megtalálja a számítását, és önmagába vetett bizalma is helyreáll.
