Mától látható iskolánk aulájában Krieg Ferenc festőművész mongóliai képeiből kiállítás. A tárlat bepillantást enged a mongol népek életébe, mitológiájába.
Balogh József Színek, vásznak, csöndjeid című versében így köszöntötte a 90 éves kiállítónkat:
"Szín fürdőzik a fényben,
fénnyel játszik a szín,
kék mártózik az égben,
kéktől könnyű a kín.
Vásznak arcai égnek,
lázak lángja segít,
csönddel ég takarózik,
szótlan mélybe merít.
Erdőn vézna fa ága,
tájak fészke figyel,
szíved ajtaja tárva,
álmod így hiszi el.
Félve izzik a nappal,
köd-kendős kicsi domb
röppen csöpp bogarakkal,
szélt hív, tikkad a lomb.
Vár még jó csokor éved,
Angyal szárnya, ha véd,
Aztán kéred az Istent:
Hozzád küldje egét!"
A National Geographic legfrisebb 2011. novemberi számában Ulánbátor nomádjai címmel olvashatunk egy cikket Don Belt tollából:
Mongólia a világ leggyérebben lakott országa, melynek végtelen zöld pusztáin alig hárommillióan élnek. Újabban számos egykori nomád települ át a főváros szélén születő jurtanegyedekbe, magával hozva a korlátokat nem ismerő, szabadsághoz szokott sztyeppei nép életfelfogását. p. 90-107.
S íme a Vad Mongólia: