2014

Ahogy a blog mottója is Paulo Coelhotól származik, az ő gondolataival kívánok a 2014-es évre mindenkinek BOLDOG ÚJ ÉVET:
"Hiszek benne, hogy úgy fogom szemlélni ezt az új évet, mintha a következő 365 nap most peregne le először a szemem előtt - meglepetéssel és csodával fogom nézni a körülöttem lévőket, örömmel fedezve fel, hogy mellettem vannak, s megosztozunk a szeretet nevű valamin, amiről ugyan sokat beszélünk, de kevésbé értjük."

Könyvajánló Jennitől

Sziasztok! A Nyugat-magyarországi Egyetem Informatikus – könyvtáros szak másodéves hallgatója vagyok, 1 hetes gyakorlatomat az iskolai könyvtárban töltöttem. A technika előrehaladtával a hagyományos könyv és maga az olvasás is háttérbe szorult. Most, hogy beköszönt a tél – jön a téli szünet, megfelelő elfoglaltság egy jó könyvvel a kezünkbe tölteni a szabadidőnket. Ehhez ajánlok könyvet, amiből már film is készült: The Hunger Games – Az éhezők viadala. „Életben tudsz maradni egy olyan vadonban, ahol mindenki az életedre tör? Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé. A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal - számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.” Suzanne Collins trilógiája az utóbbi évek legnagyobb nemzetközi könyvsikere, amely hónapokon át vezette az eladási listákat a világ számos országában. A könyv alapján 2012-ben megjelent az első film. A nagy sikerre való tekintettel, 2012 végén megjelent a trilógia 2. kötete, a Futótűz. A könyv filmes változata 2013. november 21.-én kerül a mozikba! Akár a könyvet, akár a filmet, vagy mindkettőt választjátok, kellemes időtöltést kívánok! Jenni

Élménybeszámolók Erdélyből

Pataki László:

„Nagyon örültem a lehetőségnek, hogy Erdélybe utazhattam. Magammal vittem szuper fényképezőgépemet, hogy végig fotózhassam az utat. Már az út előtt is blogot készítettem, ahová az eddig készült képeket tettem. Most kíváncsian vártam, hogy tudok-e különleges pillanatokat, természeti látványokat megragadni. A programok közül a természeti tájak tetszettek a legjobban: a Tordai-hasadék a sziklákkal, a csordogáló patakocskával, rajta függőhidakkal, a Zsil völgyének szorosa, ahol a kanyargó út során jobb és bal oldalon található vízesések, a csodálatos őszi színekben pompázó erdők látványáról nem tudtam levenni a tekintetemet, folyton arra gondoltam, hogyan is lehetne megörökíteni mindezt. Kérésemre megállt a buszunk a legszebb vízesésnél, melyet több oldalról, ráközelítve is le tudtam fotózni. Természetesen kedvenc képeim között ez is szerepel a fotókiállításon iskolánk galériájában.

Balogh Máté:

Az erdélyi táborunk során megdöbbentő élményem volt testvériskolánk diákjaival való találkozás. Nem gondoltam volna, hogy ezek a velem hasonlókorú fiatalok milyen szépen beszélik közös anyanyelvünket tőlünk 1000 km-re egy más ország határain belül. Néha ugyan használtak számomra érdekes szavakat is pl. jöttök helyett jösztök, de örültem, hogy nyelvi akadályok nélkül megértettük egymást akkor is, és azóta is a Facebookon.

Nagy Dávid:

A legnagyobb élményem Vajdahunyad várához fűződik. Itthon is érdekel a harcművészet, szeretem kipróbálni magamat katonai tevékenységekben. Ezért nagyon örültem, mikor a várban nem csak a kiállításokat néztük meg, hanem a Hunyadi Lovagrend bemutatója után nyilazhattam és kezembe vehettem egy igazi kardot, sőt vívhattam is vele.

Doma Ernő:

Nagyon örültem, hogy utunk során eljutottunk Tordára a sóbányába. A sóbányászat történetének, a bányászok nehéz munkakörülményeinek megismerése mellett érdekes volt látni, hogy a sóbánya ma turisztikai látnivalóként és gyógyhelyként működik. Észrevétlenné teszik a gyógyulást a színház, a ping-pongozási, csónakázási lehetőség. Hihetetlen volt a bánya belsejében a több emeletnyi szintkülönbség, a sókicsapódások nyomai a korlátokon, falakon, a sózuhatag, vagy akár a visszhang.

Boros Bálint:

Fantasztikus volt számomra a Retyezát túra. A Déli-Kárpátok festői tájának látványa, a magashegység meredek oldalai mindörökre felejthetetlenek lesznek. Itthon a legmagasabb csúcs is csak 1014 m-es, még ott sem jártam. E tábor során viszont 1700 m-ig jutottam. Szeretnék mindenképpen visszamenni és a legmagasabbról letekinteni a Kárpátok vonulataira.

Erdélyben

2013 október 20-tól október 24-ig Nemzeti Tehetség Program pályázat keretében Erdélyben jártunk 15 diákkal, akik iskolánk 2/10/D gépi forgácsoló osztályának tanulói. Itthon a gyerekek előzetes ismeretekre tettek szert Erdély történelméből Bodó Judit tanárnőtől, Hunyad megye természetföldrajzából osztályfőnöküktől, Geröly Pétertől, az informatikai ismereteiket, prezentációik elkészítését pedig én segítettem. A Hegyek vonzásában - Hunyadiak örökében című programunkban testvériskolánk a Vajdahunyadi Műszaki Kollégium tanárai és diákjai is részt vettek. Együtt jártunk Vajdahunyad és Déva várában, a Tordai sóbányában és - hasadékban, a Retyezát Nemzeti parkban, a Szurdok szorosban. Hazatértünk után ppt, slide show és rövid videofilm bemutatásával beszéltek a tábor résztvevői osztálytársaiknak, érdeklődő iskolatársaiknak élményeikről, akik közben kóstolót kaptak az erdélyi ízvilágból. Az útról készített videofelvétel megnézhető innen: https://drive.google.com/file/d/0B34eao3sMjdWU0dXdnp5b05JdU0/edit?usp=sharing

Üdvözlet

Üdvözlet kedves olvasó! A tanév néhány hete már elkezdődött, de a sok tankönyvezéssel járó feladat miatt most kívánok Majtényi Erik iskolanyitáskor című versével mindenkinek sikeres, eredményes új tanévet! Micsoda tűzijáték volt ez a nyár! A roppant üvegharang, az égbolt, hogy sziporkázott, lobbant s aranylón alácsordult a völgyre, a sík vidékre. Most elcsitultan csillan megbékélt, szelíd kékje. Most már csak egyszer-egyszer izzikát délidőben. Forrón emlékezőnek gyümölcsöt érlelően. S úgy készülődünk közben, a higgadtabb, az őszi napokra, hogy varázsát még minden sejtünk őrzi. S hogy visszazeng még bennünk tengerpart, sátortábor mozgalmas, szép nyüzsgése most is, iskolanyitáskor, s hisszük, hogy friss szorgalmunk arany gyümölcsöt érlel maradék nyári tűzből, maradék nyári hévvel.

Nagy versmondás

Az Ünnepi könyvhét és városunkban megtartott Felolvashow, "Legyen Szombathely az olvasás fővárosa is " programhoz mi is csatlakoztunk. A szakközepes diákoktól a nyári szünetre elbúcsúzásképpen és kicsit figyelmüket irányítva a szünidő hasznos eltöltésére, könyvtárunkba invitáltam 4 szakközepes osztályunk tanulóit, akik bebizonyították azt is, hogy sok érdeklődő diák kis könyvtárban is elfér.
Soronként olvasva Varró Dániel : Üzenet az olvasóknak című  művéből olvastunk fel  részletet.




Ha valaki teljes egészében elolvasná szívesen a szerzeményt, az említett szerzőktől akár kölcsönözhet is nyárra!

Varró Dániel:   Üzenet az olvasóknak

Mivel az olvasásnak volt most az évada, – jusson az eszetekbe Závada, – Esterházy Péter és Tandori Dezső, – meg a többi potyaleső, – de mindannyiunknak sok örömet szerző – kortárs magyar szerző. – Hiszen írók nélkül az olvasás bajos – (eszembe jut még Parti Nagy Lajos), – ha ők nem volnának, az olvasók, komálnák, nem komálnák, – kénytelenek volnának olvasni a Románát, – meg a többi rissz-rossz szerelmes füzetet, – ebből az apropóból szól most az üzenet. De mielőtt még kivenném a szót a számból, – fölteszem a kérdést a jámbor – olvasónak esdvén – itt a költészet és a próza közti mezsgyén, – ami ugyebár a rímes próza, más néven makáma – (mintha az ember aranyat kakálna, – és ami másfelől, mint közismert, nem könnyű dolog, – hiszen olyan, mint repülni gyalog), – szóval fölmerül a kérdés, – hogy az olvasó olvas-e és mikor és hogyan és mért, és – ha ugyan olvas, akkor is mit, – Garaczi Lacit vagy Eörsi Pistit, – és honnan tudja, hogy mit érdemes – olvasni a nyájas, szíves, érdemes – olvasó? – Mit olvasson, ha ő egy kistesó, – ha vénül, – ha szerelmes és a rét gyepén ül, – vagy ha kamaszodik, és tucatszám nőne ki – az arcán őneki – a sok mitesszer meg a csúf kis pattanások? – Ebben a kérdésben adnék szaktanácsot. Üzenem hát, hogy ki-ki olvasson illőt az alkatához, – ha egyszer úgy határoz, – hogy könyvet kíván a kezébe venni. – Röviden ennyi. Magyarul: akinek a szíve kőkemény, – annak nem való a költemény, – aki durván harsog, és bömbölve herseg, – az ne olvasson verset, – olvasson inkább prózát, – ha meg akarja őrizni a komoly ember pózát, – sorakozzanak a polcán a vaskos regények – szegénynek, – amíg a szem ellát, – vagy olvasson novellát. Ezen belül, aki nem ragad bele a sárba itt alant, – akinél jelentkezik a kaland, – mint hiány, – aki a lelke mélyén indián, – és aki szerint az anyjukat – azoknak, akiknek fáj a vadnyugat, – az jobban teszi, ha Coopert és Karl Mayt – meg más hasonló regényeket fal majd. – Aki Prousttól – prüszköl, – és irtózik Joyce-tól, – annak gondolom, jobban fekszik Tolsztoj, – viszont akinek az olvasás csak afféle ebéd utáni ejtőzés, – az olvasson Rejtőt, és – ha még nem olvasta a Svejket – (ami elég sokat sejtet), – akkor ajánlom neki Hasekot, – ne sokat – habozzon, – lapozzon – bele, – de ha elégedetlen vele, – és ha nem jön be neki Wodehouse, – mert amilyet ő ír, olyat tud száz, – leküzdeni a lélek undorát – olvasson egy kis Kunderát. De ne olvassatok ti prózát, – mimózák! – És ne olvassatok prózát, ti kábák, – akiknek a lábát – az élet – kemény bakancsa nyomja, mert szűk a méret, – és fölsértik apró kavicsok; – olvassatok ti Babitsot! Hiszen azok az ászok, akik a lírát – írják, – és akinek alkotóterülete a próza, – az a tehetségét nyilvánvalóan elaprózza, – szóval sok-sok verseskönyvet vegyetek, – húzzák le a súlyos verseskötetek – a kabátzsebeket, retikülöket, tasókat, – ezt üzenem a nyájas olvasóknak.

És te mennyit olvasol?

Közel 900 könyvet olvas ki évente az 5 éves kislány

Egy 5 éves kislány 875 könyvet olvas ki évente, az iskolai könyvtár nem tud lépést tartani vele - írta a Jezebel. Sophia Moss, Louisianaban él, Lake Charlesben él, és szinte mindennap elolvas egy könyvet, ez a hobbija. "Mondtam Sophiának, hogy több könyvet kell rendelnünk a T.S. Cooley könyvtárnak, mert olyan sokat olvas, és annyira szereti őket. Sophia apja, Carl azt mondta, hogy a lefektetés okoz problémákat, mert a lánya inkább olvasni szeretne, nem aludni - mesélte a lapnak Mary Lanier, a gyerek iskolájának könyvtárosa.

 Nyelvgyakorlásként az eredeti cikk videóval:  5-year-old-reads-875-books